Teszt
Volkswagen Touran 1.4 TSI – Ide most több kell

Az Év Motorja leizzasztott, a Volkswagen Touran mégis megugorja a lécet.

Miután megérkezett a Golf hatodik generációja, nem maradhatott érintetlen az egyterű testvér, a Touran sem. Az apró változtatások nem tették izgalmasabbá a modellt, a biztonság azonban változatlan. Az Év Motorjával, az 1.4 TSI-vel teszteltük.

Abba a különleges és soha korábban nem tapasztalt helyzetbe taszított bele a Volkswagen Touran, hogy az együtt töltött egy hét legelső napján megutáltatott magával, majd fokozatosan, napról napra próbálta bebizonyítani ennek ellenkezőjét. Félig-meddig sikerült, így utólag mosolyogva gondolok vissza rá.

Megosztás

A Golf VI megérkezésével kényszerváltoztatásokon ment keresztül a Sharan kisöccsének számító Volkswagen Touran, ez azonban csak ráncfelvarrásnak nevezhető. Az ingerszegény doboz forma megmaradt (amit a sablon ezüstmetál fényezés csak tovább fokozott), a változás főként az új fényszórókban érhető utol.

A törésektől és apró izgalmi pontoktól is mentes karosszéria öt normál ajtót kapott, a tolóajtó továbbra sem hatja meg a németeket, ami a tolóajtós riválisokat juttatja lépéselőnyhöz, hiszen a nagycsaládosok egyik fő választási szempontja a hátsó (vagy adott esetben középső) üléssor, és az ahhoz vezető körülményes út. Ha már az üléseknél tartunk, a Touran abból hét teljes értékűt kapott, hatalmas jó pont és ritkaság a kategóriában (sajnos), hogy a középső üléssorban is három teljes értékű, külön-külön mozgatható ülés kap helyet.

Az ülések az árkategóriához méltó kemény, szürke szövetborítást kapták, azonban oldaltartásuk szokatlanul jó, ráadásul variálhatóság szempontjából le a kalappal a tervezők előtt. A plusz két ülést fejtámla nélkül, teljesen síkba tudjuk hajtani a csomagtér padlójával, a fejtámlákat egy külön erre a célra kialakított tároló rekeszben helyezhetjük el.

Megosztás

A Touran műszerfalára a legjobb kifejezés a „megosztó”. Ránézésre megragadt a négy-öt évvel ezelőtti modellek szintjén, a műanyagok ráadásul kopognak, a kormány borítása kemény, viszont semmiből nincs felesleg, minden átlátható, minden ott van, ahol megszoktuk és ahol lennie kell, az már más kérdés, hogy ez jó pár éve így megy. Van, akinek ez jön be, van, aki elvárna minimális változást.

A műszerfal piros, míg a számlap kék, fehér és piros színekkel dolgozik, itt is az előbb megfigyeltek érvényesülnek: a számok jól leolvashatóak, kiosztásuk hézagos, a számlap nincs túlbonyolítva, minden egyértelmű és pontos.

Megosztás

Az ideget a motortérbe pakolt Év Motorja, az 1.4 TSI okozta, vagyis inkább az ahhoz tartozó üzemanyagtartály szintmérője. Történt ugyanis, hogy az együtt töltött egy hét első napján, 100 kilométerrel a hátam mögött csupán a 60 literes tank felét mutatta a majd’ 360 fokban dolgozó üzemanyagszint-jelző, ami laza 30 literes fogyasztást hitetett el velem. Később kiderült, hogy csak a tesztautó mutatója romlott el, a fogyasztással semmi probléma nincs.

Az 1.4 TSI nem véletlenül lett a briteknél az idei Év Motorja, 140 lóerős és 220 Nm forgatónyomatékú teljesítménye ugyanis gazdaságosnak mondható (9,1 litert kért nálunk százon), ráadásul a 140 ló vehemensen húz még öt személlyel is, már alacsony fordulatszámtól. A kollégák beszámolóival ellentétben én egyáltalán nem tapasztaltam sem kellemes, sem kellemetlen hangokat a motortér felől, felhúzott ablakokkal nemhogy menetzaj, de még a motor járásának legapróbb rezgése sem érezhető.

És ahogy azt a németektől megszoktuk, a Volkswagen a biztonság terén egyértelműen viszi a pálmát. Alapfelszereltség az ABS, az ESP és a nyolc légzsák, de ha mindez nem lenne, az utastérben uralkodó csend és a feszesre, ámde kényelmesre hangolt futómű is megadja a komfortos utazáshoz szükséges biztonságérzetet. A futómű minden helyzetben magabiztosan tartja az autót, legyen szó akár tempós szerpentinről, kátyús belvárosi útszakaszról vagy murvás terepről.

Megosztás

Az új Volkswagen Touran tehát 5.766.000 forintos alapárával megadja azt a szintet, amit ezért az árért egy hétüléses autótól elvár az ember, de semmi többet. Az 1.4-es benzinmotornak sikerül meggyőznie az embert, hogy nem feltétlenül kell dízel egy egyterű családi autóba, az utastér kialakítása pedig (főként az ülések kényelme és variálhatósága miatt) kihúzza az egyébként unalmas modellt a csávából. A Touran legnagyobb ütőkártyája az ára és a kényelme, egyébként mind esztétikai szempontból, mind a túlnyomórészt dízellel szerelt konkurensek fogyasztási adatait nézve kevés lenne a franciák és japánok elleni harcban.

A tesztet írta és fotók: Pirisi Zsolt

Megosztás