Teszt
Toyota iQ – Útlevél az V. kerületbe

Ebben az országban kizárólag Budapesten, és ott is csak néhány belső kerületben van létjogosultsága. Ott viszont mindent visz.

Nem tudom, szeretik-e a futballt, én imádom. A legtöbb focis filmmel együtt. Látták a Football Factoryt? Itthon Futball faktor néven futott, ha nem tévedek. Chelsea-drukkerekről szól, akik az életüket is hajlandóak otthagyni egy városszéli helyszínen csak azért, hogy összeverekedhessenek az ellenfél csoportjával.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Az egyik főszereplő, a neve most nincs előttem, a film egyik szakaszában dilemmába kerül. Újdonsült barátnője bemutatná a családjának, de a papa-mama páros csak szombaton ér rá, aznap viszont Millwallban játszik a csapat. A londoniaké Európa legfélelmetesebb huligáncsoportja, a Chelsea-had pedig jobban gyűlöli őket, mint BMW-s a Hűvösvölgyi utat hóesés után.

A csaj rikácsol. Ha most nem találkozol a szüleimmel, soha nem fogsz! Ha fontosabb a foci, mint a család, rólad ennyit! És mi a válasz?

I’m male.

Az ember fekszik az ágyban és csak ennyit mond.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Férfi vagyok.

Végül elmegy a találkozóra, ahol mindenkit elküld a búsba, így még idejében kiér a csatatérre.

Kíváncsi vagyok, ez a mondat hogy hangozna egy Toyota iQ volánja mögött. Mennyire tekinthető férfinek az, aki egy efféle ékszerdobozzal járkál? Amelyről csak női ruházati kellékekre tudok asszociálni... Kistáska. Sminkdoboz. Színházi kesztyű... mi még?

Semmi, de semmi férfias nincs ebben az összenyomott zsemlében, erre már akkor rájöttem, amikor a korábban nálunk vizitált 1.0 literes iQ-ban lefotózott a barátnőm. A fél kocsi velem volt tele, nem viccelek, ijesztő kép volt, ahogy – túlzottan is – megtermett testem ott szorongott a dobozban.

Az ominózus fotó! Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Ennek ellenére persze vártam az iQ-t, mert kíváncsi voltam, normális motorizációval mit tud majd a kis neszesszer. Ezt ugyanis nem az 1.0-ással, hanem az 1.33-as benzinessel kaptuk, ugyanúgy CVT automata váltóval, a lehető legmagasabb felszereltségi fokozattal (így például navigációval, bőrülésekkel), iQ3 néven.

Attól persze az iQ esetében nem kell tartani, hogy fapadosan távoznánk a helyszínről, hiszen az alapfelszereltség is meglehetősen gazdag. Színre fújt a lökhárító, sötétített a hátsó ablak, van klíma, bőrkormány, bőr váltógomb, állítható szervókormány, központi zár, elektromos ablakok és MP3-as cd. Ezek nélkül biztos, hogy nem veszünk iQ-t itthon, igaz, a legolcsóbb verzió is több mint 3.5 millió (3.605.000) forint.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Ennél a miénk lényegesen többet tudott. Az iQ3 felszereltséggel automata ablaktörlők, automatikusan felkapcsolódó fényszórók, ködlámpák, jobb fényszórók, automata, kétzónás klíma, fényre elsötétülő visszapillantó, navigáció és kulcs nélküli nyitás-indítás is került az autóba. Ez így 5.115.000 forint, plusz metálfény (100 ezerért). Borzasztóan sok pénz 2985 mm-nyi autóért.

Nyilvánvaló, hogy a Toyota iQ sem elsősorban az itthoni piacon lesz slágertermék. Az alapverzió is bejöhet sokaknak, de 3.6 millióból (meg még egy piciből) egy egészen jól felszerelt Ford Fiestát is ki lehet hozni, vagy egy Kát, ha valakinek bejön a miniatűrizmus.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Annak ellenére egyébként, hogy rövid, egészen jól elférni benne. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az iQ-t nagyon szélesre méretezték, 1680 mm mindennek, csak szűkösnek nem tűnik a rövidke utastérben. A vállaknak, karoknak így jut hely, igaz, könyöktámasz nincs, annak a helyére a hátul utazók egyikének a lába kerül.

Szélességének köszönhetően jól fekszi az utat, nem érezni, hogy borulna (1500 mm), amihez természetesen az emberes tengelytávolság is hozzátesz (2000 mm kereken). Túlnyúlásai nincsenek, ennek köszönhetően a fordulókör 3.9 méter: két sávon gond nélkül megfordul helyben.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Ebből következik az, hogy városban jó manőverezni vele. Nehezen forgatható kormányával az iQ-t rettenetesen pontosan lehet terelni, még némi visszajelzés is érkezik a körívre, igaz, érezni, hogy nem az volt az elsődleges szempont a tervezésnél, hogy megérezzük, ha átmegyünk egy újfajta fémkétszázason. Városban egyszerűen nem vezettem még ennyire lendületes, ennyire „beférek”, ennyire autót – ennyire idiótán.

Mert van, amit nem lehet kihagyni az iQ-val. Az egyik száguldozós filmben látott, Smarttal bemutatott „merőlegesen parkolok” mutatvány az alap, amit el kell sajátítanunk: nem kell 4-5 méteres helyeket keresnünk, elég, ha 2.5-3 méter megvan, hogy még az ajtók is kinyíljanak. Egy új Auris 1760 mm széles tükrök nélkül, vegyük úgy, hogy 2 méterre nyúlik ki a padkától tükrökkel együtt. Az iQ hossza 3 méter, szóval +1 méterrel kijjebb leszünk, de kipróbáltam, egyáltalán nem néz ki annyira vészesen a helyzet, mint amilyennek esetleg leírva tűnik.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Sokkal nagyobb gondot okoznak azok a furgonok, amelyek például az Izabella utcát rendszeresen megbénítják „Rakodás” feliratú tábláikkal. Egyszer le kéne olvasni, mit össze nem morognak ilyenkor a trolisok.

Trükkökből azonban még bőven nem fogytunk ki. Az iQ átmenet a robogók és az autók között, ezért pofán verés nélkül megúszható mondjuk az, ha egyszerűen fogjuk magunkat és beállunk vele félig keresztbe a lámpánál várakozó közlekedő társ elé, ha hagyott egy kis távolságot a vonal előtt. A kezes bárányként viselkedő iQ pár méteren teljesen helyzetbe tud kerülni, úgy, hogy a mellettünk lévő sávot nem bénítjuk meg úgy a kétségtelenül tenyérbe mászó mutatvány után úgy, mintha azt egy Audi Q7-essel viteleztük volna ki.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Ha valahol manőverezni, kerülgetni kell, verhetetlennek tűnik az iQ. Értem én, hogy a Nissan Qashqai reklámja a „városálló”, és ez a kátyúk esetében kétségtelenül így is van, de az iQ sokkal inkább városiasabb, mint a crossver kategóriában versenyző, egyébként épp most felfrissített Nissan vaddisznó.

Gondolkodtam is rajta, hogy ha lenne rá pénzem, miért ne vennék egy ilyen iQ-t. Az egyetlen elfogadható indokom az lenne, hogy „annyira azért mégsem éri meg”. Mert ez a pici gépkocsi is kajálja bizony a benzint, mégpedig nem is kicsit.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Valahol nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 3.5-ös V6-os Nissan Murano beéri mondjuk 16 literrel, míg egy Toyota iQ-nak le kell nyelnie nagyjából 9 litert városban. Sokkal könnyebb, sokkal kisebb autó, még a felénél is kisebb motorral, ugyanúgy CVT váltóval. És mégis.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Alattam ráadásul 9.3 körül teljesített az iQ úgy, hogy nem is igazán nyomtam neki, ám aztán odaadtam az oldalon található fotók egy részéért felelős Nikinek a hétvégére, akinél 8.5-re süllyedt az érték. Nem is ment már feljebb. Nekem azonban még így is sok.

A menetdinamikára egy rossz szavam sincs, bár még mindig úgy gondolom, hogy automatát (és főleg fokozatmentes CVT-t) inkább dízelekbe vagy nagytérfogatú benzinesekbe kellene tenni. Kellemetlen úgy gyorsítani, hogy jó ideig 4000 körül bömböl a motor és ijesztően sokat mutat a pillanatnyi fogyasztás mérője. Normál haladásnál akár 70-80-nál is be tudunk állni 1000-es fordulatra, ami viszont nagyon baráti, ám ahogy gyorsítani kell, megint felsikolt a kellemetlen orgánumú 1.33-as és elkezdi zabálni a benzint.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Az iQ szolgáltatásai tökéletesek. Az ülés kényelmes, a kormány jó fogású, a műszerek jól néznek ki, az anyagok jófélék, a műszeregység egyedi, a középkonzol pedig már-már Fiesta-magasság, már ami az érdekesség mértékét illeti.

Ha négyszemélyes üzemmódban használjuk, hátra semmi sem fér, a 26 literes csomagtartó még egy laptoppal sem tud megbirkózni. Ha viszont ledöntjük a hátsó két ülést, meglehetősen emberes, 655 literes csomagtartót kapunk, ahová viszont a nagybevásárlás is elfér, ebből a szempontból tehát teljes értékű autó az iQ. És meglepő módon, ha összerakjuk a teljes képet, akkor is az jön ki, hogy inkább autó ez, semmint bicikli.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Ha egyedül vagy ketten utazunk benne, semmivel sem lesz kényelmetlenebb, mint egy Focus például. Semmivel sem szűkebb, semmivel sem rosszabb (sőt...), egyszóval abszolút kibírható. Ezzel a motorral még autópályára is felmerészkedhetünk, a 130-at röhögve tartotta, igaz, a 32 literes tankkal nagyjából 400-500 kilométert tudunk csak megtenni tankolás nélkül.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

De nekem még akkor sem kellene első autónak az iQ, ha tudnám, hogy akár négyen is elférünk benne, hárman meg egészen biztosan. Ez a fotó a bizonyíték rá: én ülök hátul, saját magamtól mentem oda, előttem meg Zsoca kolléga babrálja a kormányt. Igaz, széttárt lábaim sokkal közelebb vannak az ülepéhez annál, mint amit egészségesnek és biztonságosnak gondolok, mégis, ott ültem hátul egy iQ-ban úgy, hogy be voltak csukva az ajtók, útra készen álltunk, a jobb 1 pedig üresen tátongott. Oda még egy elefánt is elfér így, mellém meg egy aranyos kiskutya, és máris négy állat utazik az iQ-ban, ha Zsoltot is beleszámítjuk.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

És mégsem kéne. Mármint első autónak nem. Másodiknak sem. Számolgattam egy darabig, és arra jutottam, hogy egy iQ-t csak akkor vennék meg, ha már állna 3 másik jármű a garázsomban. Ez persze az önző verzió. Ha a barátnőmnek kéne egy, akkor megkaphatná (ha megvehetném), de érdekes módon pont Noémi nem rajongott érte annyira.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Nézzük a tesztautókat. Kellene valami „színházba járós” presztízsautó, legyen a Honda Accord kombi. Imádtam. Legyen valami sportosabb is, a 370Z megteszi. Kell még egy családi jármű, hét üléssel, ez lenne talán a Qashqai. És utána jöhet egy ilyen iQ, még a kabrió és a Ford Mustang előtt. Mert akkor van 3 olyan, amit elő tudok venni akkor, amikor az iQ-nak egyébként nem látnám nagy hasznát.

Apró autó a nagy szobrok előtt - Toyota iQ galéria!

Azaz bármikor, amikor nem Budapest belső kerületeiben autózok.  

Teszt: Pirisi Marcell
Fotó: Sütő Péter