Teszt
Toyota Auris HSD – Legális drog

Hibridet vezetni olyan lehet, mint befüvezni és a felhők fölé szállni. Bár honnan tudnám. Csak az egyiket próbáltam.

Nem vagyok oda a hibrid-őrületért. Amikor a szemem elé kerül egy Prius vagy valamilyen másik hibrid, mindig az a rossz érzésem támadt, hogy ezek „bedőltek”. A vevők is, de a gyártók főleg. Beadták a derekukat a Green Peace-szerű öko-terror szervezeteknek.

A hibrid autó önmagában nem egy rossz találmány, nyilvánvalóan hatalmas előrelépés, és megvannak azok a területek, amelyeken jól használható. A Prius talán nem ez a terület. A Prius túl nagy, testes, igazi családi, utazó autó. Az autópályán viszont csak cipeljük magunkkal a hibridhajtást, előnyünk nem származik belőle. Városon kívül a CVT váltó is csupán egy pofon a semminek, inkább zavaró, mint hasznos.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

Messze hidegen hagy a környezetvédelem, az okos megoldások ellenben levesznek a lábukról. A start/stop rendszereket szívből gyűlölöm, ne higgyék, hogy bármit is számít az a pár másodperc, amit a dugóban tartanak. A start/stop egyedül egy olyan hibridhajtással egyetemben működhet jól, amely legalább 15-20 km/h-ig képes mozgatni a kocsit, amiben ülsz. A dugóban erre van szükség. A pirosnál úgyis csak egy fél percet állsz.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

Az Auris hibridje több okból is sokkal vonzóbb, mint a testes Prius. Méreteiből adódóan inkább városi autó (persze legalább használható méretű a mindennapokban, nem úgy, mint az igazi szuperminik). Nem mondom, belefér öt ember is (kipróbáltuk, egy belvárosi étterembe vonultunk át Csepelről), de inkább 2-3 személyes, plusz a csomagok. Városi kis cirkáló, jó méretekkel, megnyerő külsővel. A nyáron már járt nálunk egy Auris, az dízel volt – szerettem, nem is zabált sokat. Volt hová felnőnie a hibridhajtásúnak.

Ami egyből feltűnik, hogy váltó itt egyáltalán nincs: kézi váltót hibridhez egyedül a Honda kínál a CR-Z-vel, itt is meg kell elégednünk a korábban is látott kis programválasztóval. A motort három fokozatban hajthatjuk: van spórolós ECO, illetve normál és sportos mód is.

Megosztás

A kijelzőn fordulatszámmérő helyett teljesítménymérőt kapunk: ha a mutató zöldben van, örül a Green Peace, ha feljebb megy, már kevésbé. Amikor átmegyünk mínuszba, töltjük az akkumulátorokat. Logikus, áttekinthető, ismerős rendszer. Az órák közepébe behozhatjuk a Priusban már látott kis piktogramos módszert: egyből tudjuk, hogy épp melyik motor hajt, melyik tölt, mi zajlik kicsiny autónk motorterében.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

Az ergonómiára továbbra sincs panasz, az Auris ingerszegény belseje illesztési hibáktól mentes, belakható, élhető. A Ford Fiesta túlzásba átcsapó ufó belsejével szemben az Auris visszahúzódik, csupán kiszolgál minket, a figyelmünket egy pillanatra sem köti le. A kényelmes ülésekből a jó fogású kormányt kell elérnünk, van klíma, meg minden más, amire csak szükség lehet.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

Amennyiben feltöltött akkumulátorokkal értünk haza, és nincs igazán hideg, a motor indítására szó szerint semmi sem történik az Aurisban. Felvillannak a lámpák, majd ha D-be rántjuk a botot, megindulunk előre. Mint a troli. Ilyenkor halotti csend honol az utastérben (ami egyébként is mentes a zajoktól), az elektromos motor jellegzetes búgásán kívül alig töri meg zaj a lassú autózást. Ez a csend az, ami oly szokatlan induláskor: más autókban jellemzően felbőg a motor, zaj tölti meg a tereket. Itt ellenben a nyugalom és a csend szigetén lógatom a lábam a gázpedálra...

Az elektromos motorral nyugtató ütemű gyorsításra vagyunk csupán képesek. A forgalom hajszolt ritmusát lehetetlen tartani vele, bárki legyorsul, aki csak szeretne. Hiába ültem benne csupán egyedül, még akkor sem sikerült csak az elektromos motor segítségével elfogadhatóan elindulni, amikor meg öten tömtük meg az üléseket, teljességgel esélytelen volt ez a feladat.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

Megosztás

Hozzáteszem, már a teszt legelején ECO módba kapcsoltam, hogy előhozzam az elrejtett 3.9 literes fogyasztást. A belvárosi ajándékkézbesítés során 4.4 literig kúszott le a kezdeti 6.1-ről a fogyasztás, ám amint kikeveredtem a kis utcákból, az érték hamar nőni kezdett. Az utolsó napokra 5.8-ra növeltem a városi átlagomat, amit csupán 5.6-ra sikerült levinni a legvégén. Természetesen az igazsághoz tartozik az is, hogy egy idő után abbahagytam a 3.9 hajszolását, és elkezdtem szó szerint közlekedni az Aurissal. Figyeltem arra, hogy ha csak lehet, ne szóljon a benzinmotor, de felhagytam a karácsonyi forgalom pofátlan lelassításával, úgy haladtam, mint a többi autós. Ahogy majd a tulajdonosok is fognak.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

Egy dízel bármikor lehozza ezt a fogyasztást városban, azonban ez nem egy dízel, szóval meg is tapsolhatjuk így magunk között. Összehasonlítási alapként egy 1.2-es Suzuki Swiftet tudok felhozni: ugyanígy 5.6 litert kajál, mint a Prius, csak úgy, hogy szinte végig az M0-áson mentem vele eddig, illetve kínosan gyenge, mindössze 94 lóerő – de csak 6000-nél, alatta teljesen halott.

Benzinestől, ilyen teljesítménnyel tehát remek fogyasztási adatot produkált az Auris HSD, még ha ez el is maradt a gyártó által eredetileg megadottól.

Érdemes lehet még megemlíteni azt, hogy mennyire finom az átmenet az elektromos és a benzines mód között. Bár nem mondhatom, hogy észre sem lehet venni a hatást, mégis, okosan, jól, a háttérben dolgozik a rendszer, nekünk tényleg nem kell semmire sem odafigyelnünk. Egy egészen leheletnyit ugrik meg az autó, és a gázpedál érzékenysége is megváltozik talán, de ennyi, más jele nincs annak, hogy épp dolgozik-e elöl valami, vagy sem. Ezzel azt is elmondtam, hogy mennyire halk a benzinmotor – amíg el nem kezdjük veszettül forgatni.

A hó fehérjében fotóztuk a metálszürke "zöldet"! - galéria!

ECO módban csendes, nyugodt társ az Auris, ám nem árt elfelejteni, hogy a vélt tompaságát könnyen orvosolhatjuk a Sport móddal. Ha aktiváljuk, 2-3 másodperc múlva nagyon megindul alattunk az autó: ugyanaz a gázpedál állás teljesen más ritmust diktál ECO-ban és Sportban... A 136 lóerő élményszerűen mozgatja az Aurist, oda kell lépni neki, és máris messze magunk mögött hagytuk az összes létező sebességhatárt...

Kettő az egyben: egyik oldalról remek hibrid, innovatív, előremutató, spórolós városi autó, a másikról az autópálya ura, nagyszerű teljesítménnyel, erővel, elfogadható csomagtartóval és helykínálattal.

A végére hagytam az árakat. Általában ez az a pillanat, amikor megdöbbenek, és elhatározom, hogy „ilyet sem veszek, mert pofátlanul drága”. Az Auris HSD-nél mégsem kerített hatalmába ez az érzés. Tény, nem éppen olcsó, 6.090.000 forint a bevezetési akció keretein belül, navigáció, automata lámpák és ablaktörlők, fényre elsötétülő belső visszapillantó nélkül. De ezek csak addig hiányoznak, amíg az eszünkben van, hogy akár meg is vehettük volna őket.

Lényeg a lényeg: 6 millió, meg még alkudozni is lehet, nem rossz ajánlat ez, akárhogy is nézem. És legalább különleges. Összehasonlításul, van ennél drágább, nem hibrid Auris is, a 2 literes dízellel szerelt változat, de talán okosabb, ha más hibridekhez viszonyítjuk az árát. Korrekt leszek a Priushoz, és belőle is a legolcsóbbat veszem elő: 7.5 millió, Sol felszereltséggel máris 8. Ha olcsóbban néznétek hibridet, a Hondához kell menni: a félhibrid (benzinmotorja nélkül, csak az elektromosra támaszkodva közlekedni képtelen) Insight 5.2 millió alapáron (a full extrás is csupán 6 millió, kereken), míg a CR-Z, az imádott hibrid sportkocsi 6.5 millió forint, full extrával.

Azzal akartam zárni a sorokat, hogy én ebből a felhozatalból az Auris HSD-t vinném haza, de ez nem lenne igaz. Nekem a CR-Z kéne, de csak azért, mert beleszerettem, az Auris lenne az okos választás. Csodálkozom is magamon...

Megosztás