Teszt
Suzuki Splash Sport – Nem ér röhögni!

Merész feladatra vállalkozott a Suzuki, amikor csajozós verdát épített a legkisebb gyöszből. A tiszteletért pedig kőkeményen meg kell szenvedni – még az utakon is.

Soha nem akartam Splash-t vezetni. Kicsi, lányos autó, erőtlen motorral, és ha már Suzuki, akkor a Swift a legalja. Tervbe sem volt véve, hogy a kollégám által tesztelt dízeles Splash után bármikor is újabb érkezzen hozzánk. Senki nem volt kíváncsi rá, senkit nem érdekelt. A tuning Splash azonban már mindenki fantáziáját megmozgatta.

Nem ér röhögni - galéria!

Lehet, hogy hétpecsétes titkot árulok el akkor, amikor elmondom, hogy MSC rendszámmal kizárólag a Magyar Suzuki Zrt. tesztautóit szerelik, így mindig melegséggel tölt el, amikor a belvárosban találkozom egy korábban már általam is tesztelt Suzukival, orrán az MSC rendszámmal. Így történt, hogy amikor néhány héttel ezelőtt a piros Swift Sporttal cirkáltunk a Suzuki felé, az autópálya bevezető szakaszán a 009-es rendszámú kis kékség tévedt elénk. Mindhárman különféle nyelven, egyszerre adtunk hangot az autó iránt táplált szimpátiánknak, gyorsan körbe is autóztuk a tuning Splash-t – nem volt nehéz -, majd a Suzukihoz érve azonnal megkérdeztük: „ez meg mi volt?”

Nem ér röhögni - galéria!

Néhány napra rá kézhez is kaphattuk a legerősebb benzinmotorral szerelt Splash kulcsait, amelynek különlegessége, hogy a motortérben tomboló 86 lovat közel félmillió forintnyi optikai kiegészítővel próbálták kihangsúlyozni. Gyönyörű kék autó, sötétített üvegek, alufelnik és légterelő szárny – az autó rikít a forgalomban, elegáns kis menő verda látszatát kelti, már-már felvágós a sok tuning kiegészítő halmaza, amelytől a forgalomban résztvevő társak is teljesítményt várnak.

A királykék fényezéssel megáldott kisautó tetőszárnyat, koptatókat és küszöbtoldatokat is kapott, az engedélyezett (B-oszlop mögötti) ablakokat lesötétítették, a hátsó lámpákra kifejezetten sportos maszkokat húztak, a kerékjáratokban semmi extra, de a típushoz passzoló alufelnik gurulnak, és most jön a legjobb: esőcsepp mintájú matricázás figyel a visszapillantókon és a műszerfal környékén. Ezt jelenti az optikai tuning és a „Sport” kifejezés. Összerakták, nekem tetszik, ha nem Suzuki lenne, még menőznék is vele, és így már inkább tetszeleg a kezdő jogsis srácok első verdájának szerepkörében, mint a bevásárolni és plázázni járó cicababák kisautójaként.

Nem ér röhögni - galéria!

Onnantól kezdve, hogy az autó külsejét is a kék árnyalatok határozzák meg, kifejezetten elegáns légkört teremtenek belül a kék-feketére húzott ülések, valamint a kék középkonzol- és ajtóborítás. Ehhez fekete és olcsó ezüst műanyagok párosulnak, a volán mögött ülve azonban egyáltalán nem érzi kicsinek magát az ember. Lehet, hogy ez a viszonylag magas üléspozíciónak és a hatalmas fejtérnek, de leginkább a jól elnyújtott szélvédőnek köszönhető, amelyek együtt óriási térérzetet varázsolnak az utasok köré. A büdzséből még ülésfűtésre és könyöktámaszra is futotta, a kormány és a műszerfal elemei ismerősként köszönnek más típusokból, a hatalmas, fehér számlapos sebességmérő műszer és az opcióként rendelhető kis fordulatszámmérő pedig a Peugeot 107-est juttatja eszembe (a franciánál plusz 16 ezer forint volt, a Splash Sportnál már alapfelszereltség).

Nem ér röhögni - galéria!

A legtöbben azt hitték, hogy saját zsebből költöttem rá pár százezret, hogy így nézzen ki, de amikor elmondtam, hogy nem, ez a gyári Splash Sport, hirtelen a hülyegyerekből egy szerencsétlenné emelkedtem, az autó pedig tovább süllyedt a szemükben. Így a hét legnehezebb feladata az volt, hogy elhitessem velük: nem szabad kinevetni ezt a kisautót. És magammal is.

Nem ér röhögni - galéria!

Tény, hogy az autó orrában egy 86 lóerős, 1.2 literes benzines motor dolgozik (optikai tuningtól függetlenül ugyanez a motor jár a Suzuki Splash 1.2 GS-hez is), az autó önsúlya pedig kevesebb, mint egy tonna. Pontosan 990 kiló. A tuning tehát nem dob semmit a teljesítményen, csupán az 1.2 GS-sel ellentétben megkapja azt a plusz (hozzá kell tenni, jogos) elvárást, hogy ha már sportosan néz ki, menjen is úgy. És ettől a plusz vágytól okozhat nagyobb csalódást, mint amekkora meglepetést egy széria GS nyújtana.

A 125 lóerős Swift Sport után úgy éreztem, hogy bár a Swift erősebb és nehezebb is, itt semmi nem történt, ami alátámasztaná a Sport utótagot. Ugyanaz a felfüggesztés, ugyanaz a fékrendszer, ugyanaz a motor, ugyanaz az áttétel, mint az 1.2 GS-ben. Ha nem hajtana ennyire a vágy, hogy magamnak is bebizonyítsam a külső optikázás okát, abszolút sikeres kisautónak könyvelném el.

Nem ér röhögni - galéria!

A Suzukitól hazafelé menet fotós kollégámmal azonnal meg is néztük a végét: a sebességmérő félelemtől remeg a 170-es értéknél, a fordulatszám ötödikben 5000 környékén jár, és bár taposhatom még 6000-ig, a tempó nem változik, a lelkem egyre jobban sír, a kis motor könyörög alattam, hogy ne bántsuk, én pedig inkább jó leszek vele. Egyébként akkor, adrenalintól átitatva nem féltünk annyira, mint amikor így utólag visszagondolunk erre az élményre.

Nem ér röhögni - galéria!

A váltó nem a Swift Sportból átemelt, pontos és rövid úton járó ötsebességes, hanem egy olcsóbb, kissé pontatlan, de rövid úton járó manuális áttétel, amihez játékos kis pedálok tartoznak. A gázpedálját imádtam, a legfinomabb érintésre is nagyot ugrik a fordulatszám, a kisautó érezhetően a százas tempó alatti futamokon érzi elemében magát. És feltétlenül egyedül. Ketten, hárman vagy négyen már csak inkább szenved, öreguras „tötymörgős” vezetéssé csorbul az amúgy vehemens sprint, amelyet városi körülmények között, maximum 70 km/órás sebességig produkál. De addig szépen.

Nem ér röhögni - galéria!

Méreteiből adódóan a fordulóköre bámulatos, parkolni és dugóban lavírozni vele igazi élmény, futóműve pedig a megszokott kisautós: pattog, nagyobb tempónál szétráz, minden kisebb úthibát megérez, a nagyobbaknál pedig úgy érezzük, hogy széttört alattunk valamelyik felni. A Splash magassága okán ráadásul kissé instabil is a gyorsabb kanyarokban, és éppen ezért halálfélelmünk van, ha csak belegondolunk a Swift Sporttal lerajzolt farolós körök megismétlésébe. Nem szabad csapatni neki, még ha az optika erre ösztönöz is, az csak a járókelők szemét kényeztetni hivatott.

A Splash Sport mindezek ellenére egy kiváló városi autó, tetszetős gyorsulási értékekkel nulláról 70-es, 80-as tempóig, a felett elfogy az ereje, és a fékek sem úgy fognak már. Városban és országúton is megtépáztuk a haját egy hét alatt, pont azért, hogy meggyőződjünk a kiváltságosoknak járó „Sport” jelző mikéntjéről. Sportos vezetési stílusban, nem egyszer tiltásig forgatva a motort 7.0 literes átlagfogyasztást mértünk vele a 95-ös nedűből, ami mindössze másfél literrel több a kímélő vezetési stílusban mért átlagnál.

Nem ér röhögni - galéria!

A Suzuki Splash már 1,999,000 forinttól elérhető a márkakereskedésekben, ennyiért megkapjuk a kicsi, jól parkolható és keveset fogyasztó zsákot, az optikai tuning, a 86 lóerős motor, a tetszetős belső és az úton-útfélen bepillantó járókelők felénk táplált gondolatai azonban együttesen már 3,817,000 forintba kerülnek. Sokan mondják, hogy ennyiért már autót kapnak, főleg használtan, de azt mondom: a Splash Sport egy kellemes, szép kis autó, csak a külseje alapján mindenki többet várt tőle.

A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotók: Sütő Péter