Teszt
Suzuki Splash 1.3 – A meglepetés erejével

A Splash már a piacon van egy ideje, hozzánk mégis csak most jutott el a tesztautó. Alapos meglepetést okozott!

Hiába, azért a lassan két évtizede keringő viccek és sztereotípiák még az elvileg objektív Autolabor szerkesztőt sem kerülik el. Pedig nekünk is volt Suzukink, most használjuk a másodikat, ráadásul Swift, ráadásul puttonyos, ráadásul vagy a húgom, azaz egy lány, vagy az apám, azaz egy idősebb ember vezeti.

Tipikus, gyilkos párosítás.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

És éppen azért, mert van Suzukink, nagyjából átlátom, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár ennek az autónak a birtoklása. Hogy alig kell szerelni, tényleg jól fogyaszt, viszont a Szent Imre téri templom fa padsorai kényelmesnek mondhatók az üléséhez képest, és hogy kevésbé érzem beszorítva magam egy 100 cm-es televízió dobozában, mint a Suzukiban a kormány mögött.

Ilyen előzmények és előélet után vettem át a Splasht, amitől mindent vártam, csak azt nem, hogy tetszeni fog.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

Az már előre le lett fixálva, hogy a Splash végig nálam marad, így elkerüli azt az autókeringőt, amit mondjuk egy Mazda3 MPS vagy egy Nissan 370Z elszenved nálunk. „Valahogy” sem lapigazgatónkat, sem szerkesztőtársamat nem érdekelte annyira a Suzuki, hogy eljöjjön érte, így a nyakamon maradt, de valahogy egyáltalán nem bántam.

Megpróbálom elkerülni, hogy egy újabb Suzukis népmeseként tekintsenek erre a két-három oldalas tesztre, mert ha valaki jót mer állítani egy Suzukiról, az könnyen nehéz helyzetben találhatja magát, ha szóba kerül a szavahihetősége. De az is biztos, hogy minden várakozásomat felülmúlta ez a kiskocsi, aminek talán célcsoportja vagyok, talán nem, de megkedveltem.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

Ha Splash vásárlására vetemednének, három motorból választhatnak: a benzinesek 1.0 és 1.2 literesek (65 és 85 lóerősek), míg a dízel egy 1.3-as, 75 lóerős, ellenben 190 Nm-es példány, ekkora nyomaték pedig nem vicc egy sofőrrel együtt 1160 kg-os szekérben. Na, mi egy ilyen dízelt kaptunk a tesztre.

Hozzá kell tenni rögtön azt, hogy a motor nyomatékgörbéje az egyik legrosszabb, amit valaha láttam: 1750-nél eléri a 190 Nm-t, majd kb. 2500-tól meredeken zuhanni kezd, a 3000-et valahol 150-nél, a 4000-et 120-nál metszi a görbe, a csúcsteljesítmény 4400-as fordulatánál pedig már valahol 100 alatt vagyunk. Forgatni, pörgetni tehát emiatt sem érdemes ezt a kis dízelt, meg azért sem, mert borzalmasan, fülsértően hangos.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

A mai dízelek pedig általában nem hangosak, és itt nem csak a Honda Accord már-már benzines dízel tónusára kell gondolni. Az elmúlt évtized a dízelek nagy fejlődéséről szólt úgy, ahogy a következő majd a hibridekéről fog. Már van teljesítmény (turbó), már nem rázza szét a kocsit a dízel és nem is olyan hangos – az esetek legnagyobb többségében. A Suzuki Splash 1.3-asa az üdítőnek nem mondható kivétel.

Évek óta nem szembesültem ilyen erős és zavaró zajjal autóban. Kerreg, harákol a motor, mindezt hangosan teszi, ráadásul magasabb fordulatszámnál a hatás többszörösen jelentkezik.

A kocsit ezért érdemes leállított motorral körbejárni.

Van eleje, közepe, meg... hát vége az éppen nincs, ebben legalább hasonlít a Chevrolet Corvette-hez. Kissé lányos, húzott szemű a tekintete, ettől függetlenül nem éreztem sem csajos pasinak, sem csajnak, sem pasiknak tetszeni akarónak magam, miközben beszálltam. A hátsó lámpák kidolgozottságát is érdemes megemlíteni.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

A belső tértől vártam elsősorban sokkal kevesebbet, konkrétan azt, hogy utálni fogom az egyszerűségét. De nem: simán hozza egy Mitsubishi Colt szintjét, bonyolultságában legalábbis. Az anyagminőséget tekintve némiképp lemarad a Suzuki, de ügyes, okos, tetszetős megoldásokkal elérték azt, hogy pozitív összkép alakuljon ki a szőrös szívű tesztelőben.

Az ülések és az ajtókárpitok két színűségéért jár a piros pont. Bár a „lagúnakék” elnevezéstől feláll a szőr a hátamon, tisztában vagyok vele, hogy ez egyrészt még mindig egyszerűbb, mint a „kékesen zöld türkisz”, másrészt kék meg piros autót ma már úgysem vesz senki, csak „Rézvörös gyöngymetált” vagy „Karibikék metált”.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

Jó helyre került a váltó, egyszerűek a kezelőszervek, de minden megvan benne, még a klíma is. Jól fel van szerelve a kis Suzuki: még az utas oldali ülés magassága is állítható (!), ez például a jelenleg nálunk teszten lévő Honda Accordban sincs így, mint ahogy megannyi más autóban sem.

A műszerfal alapvetően sivár, hatalmasak a kopogós, sötét felületek, a középkonzol ezüstre fújt műanyagjai gyakorlatilag a „menthetetlen” kategóriától mentik meg épp a hangulatot. Aztán ránézel a fordulatszámmérőre és azt mondod: jaaaaa...

Jól mutat a középkonzol bal szélén, külön kis mutatóval. Először nem értettem, hogy erre mi szükség van, de aztán az árlistát böngészve rájöttem: a legalapabb Splashez nem jár fordulatszámmérő... Vegyék meg, mert feldobja a belsőt (arról nem is beszélve, hogy a legalacsonyabb felszereltség szerintem még egy Dacia Logannál is egyszerűbb belsőt hoz össze a Splashnél...).

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

A motor beindításának közérzet romboló hatását már röviden ismertettem, ám hamar megszakítaná velünk a kapcsolatot a Suzuki importőr, ha erre hivatkozva 6 éjszakán és 7 napon keresztül mozdulatlanul ültünk volna az álló motorú Splashben a márkakereskedés udvarán, szóval kezdjünk el haladó mozgást végezni.

Az részben az én ügyetlenségemnek köszönhető, hogy a motor beindítását vagy egy percig gyakoroltam, mire először sikerült lefulladás nélkül elindulnom a kijárat felé, de az is tény, hogy a motor alul, alapjárati fordulaton nulla nyomatékkal rendelkezik, az meg vélemény, hogy a kuplungot szokni kell elsőre.

A kiegyensúlyozatlanul járó motor aztán rögtön kivillantja a foga fehérjét, ha normális útra érünk: meglepően fürgén lehet autózni vele, 2500-as fordulatig hajtva a motort, nyomatékcsúcson! A gyár által megadott 13.9-es 0-100-as gyorsulást alá fogjuk becsülni, érzetre ennél jobbat megy a kékeszöld „placcs”.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

Jut eszembe: a Splash reklámszlogenje, a „Szebb és csobb!” az egyik legjobb, legötletesebb és leginkább termék közeli szignál, amivel találkoztam.

A dízelhez nem rendelhető az ESP, amit én annyira nem is bántam, ezzel a kocsival úgyis nehezen fogunk leesni az útról. Ráadásul amikor kedvem támadt picit meghajtani, még bőven a határokon innen, nem kellett attól tartanom, hogy az aggódó elektronika tönkre teszi a próbálkozásaimat, én uraltam az autót, én kanyarodtam és én adagoltam a féket.

A futóműről pozitívumként elmondható, hogy jól teszi a dolgát, nem is ráz nagyon, nem is akar felborulni. Ha mégis ilyesmi történne, az oldalmerevítők és az oldallégzsákok próbálják megmenteni az életünket, ha őrangyalunk épp síelni utazott az Alpokba. Az orra picit nehéz néha, de nincs nagyon mit bántani ezen a rendszeren, jól van és kész.

Van hely is, igaz, csak elöl. Négy személlyel úgy az igazságos utazni, ha 30-40 percenként a röplabda szabályainak megfelelően „forognak” az utasok, hogy 1 óra lábzsibbasztást követően mindenki kinyújtóztathassa végtagjait az első ülések valamelyikén. A csomagtartó csupán jelképes, de csomagtartó nélkül még kevesebben vennék meg a Splasht, mint így (decemberben 197 talált gazdára), szóval kellett csinálni egyet. Mondunk egy számot: 178 liter, további kommentár nem szükséges. Mindegy, egy laptop meg néhány cucc befér, meg most komolyan: aki költöztető céget alapít egy Splashre, meg is érdemli, hogy csődbe menjen.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

Fogyasztani meg fogyaszt. A dízelre 5.5 litert ír a katalógus városra (országút 4, vegyes 4.5), és meg voltam győződve arról, hogy a 80-20 arányban megoszló város-országút (M0) útszakaszra bőven 6 alatti értéket fogok kapni a végén, ehhez képest alig maradtunk 7 alatt (6.7 liter). Amikor ezt megemlítettem a Suzukinál, meglepődtek: náluk produkált 6 liter alatti városi fogyasztást a Splash, nem értették, hogy alattam hogy ehetett ennyit. Pedig nagyon azért nem lett meghajtva, de lehet, hogy nyugodtabb vezetési stílusban tényleg nyerhető néhány tized liter a kútfejnél.

Azt mondtam, hogy minden várakozásomat felülmúlta a Splash, de ezt azért szeretném egy picit megmagyarázni. Egyrészt ugye nem voltak nagyon magas elvárásaim. Manapság nagyon rossz kocsikat már nem gyártanak, azt tehát tudtam, hogy egy bizonyos szint alá nem ment a Suzuki. Nem tudtam fejből az árát sem, csak nagyjából belőttem, hogy Splash, kis autó, Suzuki márkajelzéssel, nem lehet valami nagy durranás.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

Ehhez képest én ezt a kocsit így, ahogy van, simán elhinném Hyundai-nak, Kiának, Chevroletnek, és egy kicsit csöndesebb motorral talán francia kisautónak is, Peugeot, Citroen... Egyszerűen jó. Hangos, igen, éppen ezért szerintem sokan inkább a benzinest veszik, mert apa lányának fontosabb, hogy csendes legyen a bevásárlókocsi, mint az, hogy jól menjen, a benzineshez ráadásul van automata is.

Hogy kéne-e, arra egyszerű a válasz: ha nem kéne kifizetni, akkor igen. Eljárnék vele, városban nagyon megfelelne. De drága, nekem legalábbis egy ekkora autóért, jelentős csomagtartó nélkül sok a 3.7 millió forint.

A kocsi 2.4 millióról indul, ez az 1 literes motor, teljesen fapadosan, többek között állítható magasságú kormány, állítható magasságú ülés, osztottan dönthető hátsó ülés, központi zár, elektromos ablak, és oldallégzsákok nélkül. Igen, jól olvasták... ezek nélkül pedig nagyon kevesen böknek rá szívesen egy autóra, főleg, ha csak 65 lóerős. Ennyiért lehet használt autót kapni hasonló méretben, vagy hatalmas Daciát is újonnan.

Suzuki Splash 1.3 galéria - kattintson ide!

A tesztpéldány 3.7 milliós áránál is drágább aztán az automataváltós benzines kivitel, ami 3.8 millió forintot kóstál.

Nekem nem érné meg, viszont aki új autót akar, ebben a méretkategóriában, az ennél kevesebb pénzt nem tud úgy elkölteni, hogy autót kapjon a végén.

A Suzuki Splash egy szerethető, kényelmesnek és jónak mondható autó, amit ha kötelezően kipróbáltatnának minden magyarral, hamar más csoport kerülne a „béna autós” viccek célkeresztjébe. A Splash már az újkori Suzukik értékeit képviseli, amely gyakorlatilag egyetlen olyan jegyet sem őrzött meg az 1990-es évekből, amelyekkel még ma is cikizik a gyártót.

Ha pedig érdekli, hogy hogy látja a Splash helyzetét egy, a célcsoport kellős közepébe tartozó nő, akkor olvassa el a Splash „Női szemmel” tesztjét!