Teszt
Skoda Superb – Láttál-e már valaha...

Puhán suhanó, takarékos szoba van kiadó! Jelige: Skoda Superb!

Azt, hogy irgalmatlanul hosszú, akkor veszed észre, amikor elsétálsz mellette. Lecsukod a csomagtartót, elindulsz az autó mellett, a legtöbbet általában három lépéssel végigéred, de emellett csak gyalogolsz, trappolsz, és nem fogy el. Gondban is voltunk itthon. A 10 éves Ford Escort és a hasonló korban lévő Suzuki Swift szedán mögé szinte minden tesztautó befért eddig, amit hazahoztam, egyedül a kombi Accorddal kellett manőverezni egy kicsit, hogy becsukódjon a kapu. Ötméteres kiflivel még soha nem túrtam az itthoni tejbe.

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

Sávváltásnál kész életveszély. Rég úgy érzed, hogy már elfogyott a háta. Aztán majdnem ráhúzód a Polóra. Kanyarodni szinte úgy kell vele, mint egy Renault Masterrel. Vezethetem ezt B-s jogsival!?

A Skoda Superb kombi alapterülete 8.79 négyzetméter. Hossza 4.9, szélessége 1.8 méter, meg még néhány milliméter. Ha az önkormányzat ingatlanadót vet ki rá, jobb beletörődni...

Alapvetően nyáron vártam az autót, ám a szalontól 3 saroknyira kaptam a telefont, hogy sajnos le kell mondaniuk a gépet. Nyaralásra indultunk volna vele, így szíven ütött a helyzet, mindazonáltal sikerült vigasztalódnom, egy Ford Mustang kabrióval tettük meg a kijelölt utat – meg még néhány száz kilométerrel többet, az élvezet kedvéért...

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

A végül télen megkapott tesztautóban egy 1.8-as TSI motor és egy 7 sebességes DSG váltó állt a rendelkezésünkre. Ennél csak egy gyengébb benzines van, az 1.4 TSI, ő 125 lóerőt képvisel – a tesztautó 160-at tudott, a többi mind erősebb. A legmagasabb, Elegance felszereltség tartalmazza többek között a bi-xenon fényszórót, a bőrkormányt, a memóriás vezetőülést, a több rendszert egyesítő ESP-t, a fényre sötétedő belső visszapillantót, rengeteg lufit, fűthető első és hátsó (!!) üléseket, tempomatot, és egy olyan, kihagyhatatlan extrát, mint a „parkolójegy tartó”. Ez kerül 9.2 millióba.

Hoppá. Egy kisebb vagyon. Skodáért egy nagyobb.

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

Arcon kacagom, ha valaki ezt mondja nekem 5 éve, amikor a friss jogsimmal életem első autóját, egy 120-as Skodát hajtottam. Ha éppen működött. Persze, az a Skoda, meg ez, már nagyon nem ugyanaz, na de akkor is...

Amikor szóba hoztam, hogy mennyibe kerül, szinte mindenki hátrazuhant az ülésben. Jó, jó, hogy ekkora, hogy így megy, hogy mennyi minden van benne, na de egy Skodáért, majdnem egy tízest? Hát, ezért gondolom, hogy egyelőre ne gyártson luxus személyautót a Suzuki...

Ezt a 9.2 milliót egyébként néhány extrával (pl. bőr ülés, 6 lemezes CD váltó, elektromosan nyitható csomagtér ajtó, navigáció, panorámatető, fűthető első szélvédő, hangrendszerrel, stb.) bőven 10 millió fölé tornászható, és akkor a nagyobb motorokkal még nem is számoltunk. Könnyen kiderül, hogy a Skoda Superb önmagában véve nem olcsó.

Tízmilliót azért nem adunk ki bármire, és azt is biztosra vehetjük, hogy nem kaphatunk meg mindent ezért a pénzért. Szerelmem, az örökkön örökké előhozott Honda Accord 9-10 millióért szűk helyet, ellenben tökéletes összerakottság érzetet nyújt. A Skoda ennek tökéletes ellentéte.

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

Ugyanaz volt a bajom a belsejével, mint az Octaviáéval. A kapcsolók zömét féltem használni. A tükörállítót kifejezetten. Mindig olyan érzésem volt, hogy egy óvatlan, erősebb mozdulat, és viríthatom a lóvét a Porsche Hungáriának. Sok helyen éreztem azt, hogy a spórolás mellett direkt rontani is akartak az autón: máskülönben nem lett volna ilyen idétlen a tempomat kapcsolója. Bosszantóan lassú a navigáció, amelyet nehéz is kezelni (legalábbis elsőre), megszokást igényel. Ráadásul rezonált az egyik hangszóró is.

Aztán... ennyi. Más bajom nincs a géppel. A lenyűgöző méretek mögött fejedelmi a kényelem. Jó az ülés, elöl és hátul is. A hátsó lábtérre csak azért sem fogok jelzőket írni: nézzétek meg a fotókat, mindenre választ adnak. A csomagtartó mérete lenyűgöző.

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

Bedobom hátra a kabátomat, elindulok mellette, és nem hajlandó véget érni. Ez az a kép, ami a legerősebben él bennem a már leadott tesztautóról.

Hajtani, vezetni, nem különösebb élmény. A motor jól megy, az ereje elég, a hatalmas bálna könnyűnek érződik. A DSG váltót „leokézom”, a lenyűgözőtől mára távol áll, ha össze akarom hasonlítani néhány másik, hasonló alapon működő rendszerrel. Ha önmagában tekintek rá, akkor az esetek kis részében észrevétlenül, máskor „nem zavaróan” kapcsol. Ilyen méretek mellett egyébként is távoli fogalom a közvetlenség, a sportosság, a diktálható tempó. A Skoda Superbet nem azért szereted tiszta szívből, mert megdobogtatja azt. A biztosan jó választás érzete az, ami a hatalmába keríthet. A takarékosság jegyében normálisan hajtva, városi körülmények között 10 liter körül zabál.

A prémiumvásárlók igényeit messze nem elégíti ki, azonban a gazdasági válság óta egyre többen választanak okosan, mérlegelve. Nekik egyszerűen hibátlan a Skoda felhozatala. Audi-technikát kapnak meg filléres áron, olyan „hibákkal”, amelyek 10 éve még világszámnak minősültek volna. Mert most komolyan: képzeljük el ezt a Superbet mondjuk 2000-ben – ezzel a lassú navival, tempomattal, bőrkormánnyal, klímával. Voltak nála jobb autók, de az élmezőny húzóereje lett volna. Tíz éve meg ugyanazok vezették az autókat, mint ma. Ami akkor tökéletesen megfelelt volna, csak azért nem lenne jó ma is, mert a többiek előrébb tartanak? Fenéket!

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

Bele lehet kötni, könnyen és sok helyre. Rengeteg az ennél jobb, minőségibb darab, olcsóbb árfekvésben, kisebb méretben is. De akárhogy is próbálkoztam, semmi olyat nem tudtam felfedezni benne, ami taszítana, amit felgyújtanék benne, ha az enyém lenne. Az értelmes ember megköti a kompromisszumokat. A többi meg olyan gazdag, hogy azt vesz magának, amit csak akar.

A végére csupán egy kérdés maradt bennem, és ekkor már azon ügyeskedtem, hogy egyáltalán beleférjen a fényképezőgép lencséjébe a csaknem 9 nm-es tárgy. Mégis, kinek kell ekkora autó, kombiként? A nyilvánvalón, a „Hatalmas Kombira Vágyom” halmazon kívül?

Kis monitoron kérünk, ne nyisd meg a Superb Galériát - 5 méteres fotók!

Nagy autót két alfaj vesz: akinek presztízsből kell, vagy akinek mindkét oldalára jut 2-2 családtagja. Az előbbiek rögtön kilőve: akármennyire is szeretném, nem tudok presztízsautóként tekinteni egy Skoda Superbre. Jó autóként igen, okos választásként igen, de azt a fenséges pátoszt, amit egy igazán drága, igazán menő gép hordoz, ebben nem látom. A mérete parancsol tiszteletet, nem a jelvény az orrán. A presztízs-buziknak pedig ez a legfontosabb.

Családi autónak meg, az igazat megvallva, vannak sokkal praktikusabb megoldások. Akárhogy is erőlködünk, a Superb marad 5 személyes, a családban viszont gyakran kellhet egy 3. üléssor. Nem olyan praktikus, gyerekbarát az elrendezése. Négy felnőttnek több mint tökéletes, de szerény tapasztalataim szerint négy felnőtt ritkán él együtt, és utazik mindig ugyanazzal az autóval.

Ezzel együtt sem tartom céltalan lövésnek ezt a Superbet, mert rengeteg fut belőle az utakon, így talán a presztízzsel kapcsolatos fejtegetésem sem állja meg a helyét. Ha a középkorban élnénk, egy Skoda Superben mutatnám be azt, hogy az „evilágon” is szép az élet – nem kell feltétlenül a Mennyországba vágyni...