Teszt
Renault Wind – Az élmény szárnyakat ad

Olyan, mint a bungee jumping. Csak vízszintes, és tovább tart.

A Renault semmiféle mércét nem akart megugrani, amikor megalkotta a Wind nevű kétüléses roadstert. Nem akart bizonyítani senkinek, egyszerűen úgy tudom elképzelni, hogy a vezetők elővettek egy zsák pénzt, összehívták a brigádot és azt mondták: „Csináljatok valami újat, szabadon! Nem szólunk bele…”

Renault Wind - Galéria!

Mert a Wind valahogy nem hasonlítható semmi máshoz a piacon, egy különálló faj, amely vagy tetszik a kliensnek, vagy nem. Vagy megveszi, vagy nem. Az az autó, amit nem a hátulról irányító PR-osok terveztek meg, hogy a leginkább eladható legyen, hanem egy vérbeli élményautó, amelynél nem a pénz, nem a presztízs, csupán egyetlen szempont játszik szerepet: hogy az élmény maximális legyen.

Megosztás

Imádtam a franciák különleges szerzetét, mert nem hasonlítható semmihez, nincs konkurenciája, egyedül az ötmilliós ár az, ami döntő szerepet kap a választásnál. Sem a külső, sem az utastér, sem pedig a teljesítmény megalkotásánál nem kellett megugrani semmilyen szintet, és éppen ettől lett a modell különleges, izgalmas, imádható.

Renault Wind - Galéria!

A 3,8 méter hosszú karosszéria viszonylag szimmetrikus: a motorfedél és a vízszintes csomagtérajtó nagyjából egyforma hosszú, a kettő között pedig ékként emelkedik ki a kétszemélyes pilótafülke. A fényszórók elől inkább nevezhetők egyedinek, mint szépnek, a lökhárító sportos, az ingerküszöb mégis az ülések mögött kezdődik csak igazán!

Renault Wind - Galéria!

A háttámlák mögé helyezett üvegfelület csak a visszapillantó miatt érdekes, a csomagtérajtó azonban nem intézhető el egyetlen mondattal. A hatalmas elemet két teleszkóp mozgatja, tetején a Peugeot RCZ-ből ismerős két domborított kiképzés trónol (ez a megoldás akarva-akaratlanul a sportautók királyát, a Bugatti Veyront juttatja eszünkbe, hiszen ők alkalmazták először ezt a kiképzést), hátul egy apró légterelő szárny, mindez pedig két állásban, ellentétesen nyitható.

Renault Wind - Galéria!

A Renault büszkén hangoztatja, hogy a Wind egy olyan roadster, amelynek zárt és nyitott tetővel is 270 literes a csomagtere, ez azonban nem szorul túl sok magyarázatra. Egyszerűen arról van szó, hogy a csomagtérajtó vastagsága körülbelül 15 centi, amely kabrió üzemmódban elrejti az ülések fölötti tetőrészt. A tető lenyitásakor a csomagtérajtó felső része hátra nyílik, a tető belekúszik, a csomagtér felnyitásakor pedig a két rész egy elemként nyílik. Vagyis a csomagtérajtóban egy hatalmas zseb kapott helyet, amely a tető elnyelésére szolgál.

Renault Wind - Galéria!

Felvetődhet, hogy zárt üzemmódban a csomagtérajtó eme hatalmas rekeszébe is pakolhatunk csomagokat, ezzel azonban vigyázni kell, nehogy rányissuk véletlenül a keménytetőt, ráadásul a megoldás sem túl kellemes, hiszen ez esetben a tető az ellentétes irányban, hátrafelé buktatható.

Megosztás

Kupéból mindössze 12 másodperc alatt alakíthatunk kabriót, ehhez nincs más teendőnk, mint elcsavarni a középső visszapillantó fölé helyezett hatalmas (és nem túl esztétikus) fogantyút, majd a középkonzolon található gombbal lenyitni azt. Ilyenkor a csomagtérajtó hátraemelkedik (mondhatni megnézi a mögöttünk álló autót), a tető 180 fokban hátrahajlik, a csomagtérajtó pedig visszazár. Semmi nem csavarodik vagy hajlik, nincs több részből álló tető, ezért lehet, hogy a 12 másodperc tényleg működik.

Renault Wind - Galéria!

A csomagtér egyébként élőben sokkal nagyobbnak hat, mint katalógusban olvasva: a 270 litert egy roppantul széles és mély, viszont nem túl magas rekesz alkotja, amibe rengeteg dolgot pakolhatunk egymás mellé, egyedül egy mikrohullámsütő, egy porszívó vagy egy monitor nem fér be sehová. De nem is költöztetésre találták ki a Windet…

Renault Wind - Galéria!

Az utastér szintén különleges, a két ülést ugyanis barna bőrrel borították a gyárban, amitől lehet, hogy presztízst vár a gyártó, az apróságok mégis elveszik a franciáktól ezt a jelzőt. Az ajtók belső részét egy unalmas lemez alkotja, az ajtóbehúzó fogantyú pedig egy odaszegecselt és összehurkolt „kötél”, olyan, amilyennel a redőnyt húzzuk fel reggelente.

Renault Wind - Galéria!

És ha már rekeszekből nem jutott túl sok az ajtókba és az ülések közé, a tervezők legalább bepakoltak egyet az ülések mögé, a hátsó üveglap alá, ami abszolút jó pont. Egyrészről sok apróságot elnyel az itt található, puha szőnyeggel borított rekesz, másfelől megnyugtatja az utasokat, hogy van még hely az ülés mögött, tehát szabadon hátrahajtható mindkét támla, így nem kell szögmereven ülni, egyenes háttal.

Megosztás

Egyébként minden a megszokott Renault: a narancssárga belső világítás, ami kissé lehangoló és haszongépjárműre emlékeztet, az egyszerű, átlátható műszerfal és számlapok, az emeletes, többrészes elrendezés mégis új és szokatlan. A középre helyezett visszapillantó semmit nem érne, ha nem lenne üvegből a hátsó ablak, ez azonban nem probléma, a franciák hál’ Istennek nem rontották el az élményt azzal, hogy sátorra emlékeztető fóliával helyettesítik súlykönnyítés címszó alatt a fix üveget.

Renault Wind - Galéria!

Súlykönnyítésre ráadásul nincs is szükség: a Wind önsúlya nincs 1,2 tonna, mindezt pedig 17 collos papucsokon, 133 lóerővel mozgathatjuk. A Wind ugyanis két felszereltségi szinten kérhető: alap a 100 lóerős, 1.2 literes TCe motor Dynamique felszereltséggel, nálunk azonban a komolyabb, Exception szint járt, amihez már az erősebb, 1.6 16V benzinmotor jár – 133 lóerős és 160 Nm forgatónyomatékú teljesítménnyel.

Renault Wind - Galéria!

Ezért a szintért plusz félmillió forintot kér a gyártó, így a modell máris 5.290.000 forintos árcédulát visel, a számadatok azonban mindezek ellenére meggyőzőek: 201 km/órás maximális tempó, 9,2 másodperces nulla-százas gyorsulás, 6,9 literes átlagfogyasztás a 95-ös löttyből. Nézzük, mit szólunk mindehhez!

Megosztás

Tegyük félre egy kicsit az árakat, és foglalkozzunk csak a teljesítménnyel! Az 1.6 literes benzinmotorhoz ötsebességes váltót csatlakoztattak, ami nem esett jól, amikor a végsebességet akartuk tesztelni a modellnél, mert kiosztásából adódóan már 80-nál pakoltam az ötödiket, onnan pedig még nagyon messze volt a 200. Hogy a végsebesség igaz-e, éppen ezért nem tudjuk, de 130-as tempóig sem a váltóval, sem az erőművel nem volt problémánk.

Renault Wind - Galéria!

A 9,2 másodperces gyorsulás csak egy adat, ezt tudjuk rég, mert az autóban ülve nem ez számít. A Renault Wind esetében pedig főleg. Lehet, hogy megvolt a 9,2, lehet, hogy nem, minket nem érdekelt: lenyitottuk a tetőt, tapostuk neki, és élveztük a vízszintes zuhanást. Mert ennél a modellnél, ahol az 1173 kilós súlyhoz 133 lóerő társul, nem azt nézi az ember, hogy hány másodperc a nulla-száz, hanem azt, hogy „anyád, mekkora élmény”!

Renault Wind - Galéria!

Olyan, mint a bungee jumping. Amikor kiállsz a szakadék fölé, és csak zuhansz szabadon, egyre gyorsabban, és nem foglalkoztat semmi más. Gyönyörűen illik ez a motor ehhez az autóhoz, ehhez a karosszériához, a két személyhez. Másról nincs szó. Egyszerűen élvezed, ahogy húz, ahogy száguldasz vele, ahogy a 133 patás pillekönnyű szekérként rángatja a kasztnit. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennél a stílusnál nem a takarékosság és a felváltogatás lebeg a sofőr szeme előtt, a motor nem bánja, ha masszívan 2500-3000 körül tartjuk a fordulatszámot. Fogyasztása így is megáll tíz liternél, vegyesben mi 7,5 litert számoltunk.

Megosztás

A Renault Wind tehát nem arra készült, hogy lenyűgözze a világot, meghódítsa az autópiacot és a bolygó elsőszámú autógyártójává léptesse elő a franciákat. Arról van szó, hogy elérhető egy apró modell, amelynek nincsen párja, amely csak egy szűk rétegnek szól, amelytől a néhány szerencsés élménybeszámolóján kívül nem vár többet a Renault. Mert a Wind boldoggá teszi azt, aki uralja, és ennyi. Ez a modell erről szól.

A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotók: Sütő Péter

Megosztás