Teszt
Mitsubishi i-MiEV – Felvillanyozóan más

Minden városlakó álma lehetne a kis gép.

Elektromos autókra márpedig szükség van! Mondom ezt úgy, hogy sikerült letesztelnem a kis Mitsubishi i-MiEV-t. Engem meggyőzött. Kivéve a nagyon magas ára, de ezt a technológia mellett sajnos a magyar törvények is igencsak befolyásolják (talán mert az áramra nem lehet elég adót tenni?). De inkább nézzük, hogy mit tud a kis négykerekű!

Csendesen menni azt nagyon tud. Szinte néma a haladás. Belülről egyáltalán nem hallani semmit felhúzott ablakokkal. Ez a kinti világra nézve azonban veszélyes is lehet, hiszen a tesztnapok alatt sikerült „megviccelni” egy kerékpárost a jobbkezes utcában, ahol nekünk volt elsőbbségünk, és mindkét fél óvatossága ellenére is majdnem sikerült balesetbe keveredni. Szegény bicós megilletődöttségében el is dőlt a kereszteződés közepén.

Megosztás

Az autó külseje teljesen átlagos, ha nem lenne matricákkal reklámozva elektromos mivolta, senki nem mondaná meg, hogy nem egy kis benzinmotoros járgányról van szó. Ezt a mindkét oldalon elhelyezkedő, tanksapkának tűnő töltőnyílás csak megerősíti, mivel egyszerre úgyis csak egyet vesz észre az avatatlan szem (azért van kettő, mert a háromfázisú gyorstöltőnek – Magyarországon nincs efféle töltésre mód – másmilyen a csatlakozója, mint a simának).

Leginkább talán egy kissé megnőtt Tata Nanóra hasonlít az i-MiEV, de ezzel nincs semmi baj, mert legalább kedves külsővel bír. Színe metálkék, telitalálat. Egyszerűen kiemeli az autót a forgalom többi résztvevője közül. Ilyen színe az STI Imprezáknak szokott lenni. De a külsőről való további írogatás helyett inkább rátérnék a dolog lényegi részére, úgyis relatív, hogy kinek mi a szép.

A villanymotorok jellegéből adódóan teljesítménye nem kiemelkedő, viszont forgatónyomatéka annál inkább: 180 Nm, amivel nagyon jól gyorsít az autó, mert már elinduláskor rendelkezésre áll ez az érték. Akik ültek benne és – talán kissé gúnyosan – kérték, hogy nyomjak neki egy kövéret, egyből meglepődtek, vigyoruk is inkább csodálkozássá alakult át, mikor még 40-ről is meglódult a kis gép. De a nagy „gázadások” helyett érdemes spórolósan vezetni, mert ezt bőven teljesíthető 100km feletti városi futásteljesítménnyel hálálják meg az akkuk.

Viszont arról, hogy tényleg mennyire rugalmas ez a gép, még annyit, hogy 100 km/óra felett is van benne szusz, és a 130-as végsebesség is könnyen elérhető. Gyorsulása elvileg 13 másodperc, azonban ez sokkal kevesebbnek érződik, ha kipróbálja az ember, de mint mondtam, érdemes lassan gyorsítva használni. Az energiával történő spórolásunkat sajnos nem segíti elő például a nappali menetfény, ugyanis a helyzetjelző mindig világít „beindítás” után. Apropó beindítás! Semmit nem lehet érzékelni abból, hogy működik-e vagy sem. Egy kis zölden világító „ready” felirat jelzi, hogy mehetünk.

Megosztás

A váltó olyan, mint egy sima automata. P állásban nem mozdul, leállítás után így tudjuk csak kivenni belőle a kulcsot. R állásban tolathatunk, bár nem túl gyorsan. Az N állásban értelemszerűen üresbe van rakva az autó, ez sima gurulós szakaszokon jöhet jól, ahol már gyorsítani nem akarunk, viszont még (motor) fékeznünk sem kell, illetve lámpánál ácsorgáskor is érdemes ebbe tenni a fék taposása helyett, mert így is megspórolhatunk némi energiát. D felirat ugyanaz, mint egy automataváltós, normál motoros autó esetében, tehát ezzel haladhatunk előre megtorpanás nélkül, egészen a 130 km/órás végsebesség eléréséig.

B feliratba kapcsolás esetén erősebb a motorfék, amit érdemes a sima fékezés helyett kihasználni, ugyanis elég tempósan lassítja a kis járgányt, miközben táplálja vissza az energiát is. Az utolsó lehetőség a C fokozat, amit hosszabb haladáshoz terveztek. Ekkor elengedett gázpedálnál sokkal kisebb a motorfék, mint B vagy D fokozatokban. A C állapotot sose használtam, elég volt a D, illetve mikor láttam, hogy pirosra vált a lámpa, akkor fékpedál nyomása helyett átkapcsoltam B-be, így körülbelül 17 km/órás sebességig intenzíven lassul a kis vezeték nélküli dodzsem, utána kell csak egy minimálisat fékezni.

Megosztás

Ezek után térjünk rá a futóműre! Amely az i-MiEV esetében kissé ellentmondásos számomra, mert néhány úthibát frankón elnyel, de voltak apró repedések, amiken hangosan és durván zötyögött csak át – sebességtől függetlenül. Kanyarstabilitása pedig elég rossz nagyobb sebesség esetén, amiben a kis kerekeknek – elől 145 mm szélesek, hátul 175 mm – és a magasságnak is lehet némi szerepe. Viszont az egy-egy sávos úton olyan könnyen meg lehet fordulni az autóval, hogy nem kell se tolatgatni, se eszeveszettül kormányozni, mivel fordulóköre csupán 4,5 méter.

Belsejét tekintve néhány dologban jobb, mint üzemanyaggal működő kategóriatársai. Ilyen például a klíma, vagy a négy elektromos ablak, az elektromos tükrök, a bőrkormány, de még a vezető ülése is fűthető. Rekeszekből is van elég, viszont a kidolgozottság elég gyér, néhány felhasznált anyag minősége közel sem kielégítő, és általánosságban véve üresnek tűnik az autó belülről. Az üléseknek nincs oldaltartása, könyöklőnek sem jutott hely, de még egy óra sincs benne. A rádió pedig egy utólag berakott darabnak tűnik, nem is illik a belsőhöz, bár minőségével semmi gondom nem volt. Viszont hangszórókból csak előre jutott, pedig hátul is megvan nekik a hely az ajtókban, így ezt nem értettem, hisz felszereltségi szint is csak egyféle van.

Ha már a felszereltségnél tartunk, el kell mondani, hogy mindent tud, amit egy ekkora járműtől elvárhatunk, sőt! A „szériafelszereltség” része az indításgátló, az ISOFIX rögzítési pontok, az oldal- és függönylégzsákok, az öv bekötésére figyelmeztető fény- és hangjelzés, valamint az ASC (Aktív Stabilitáskontroll) is. A helykínálat négy ember számára elegendő városi viszonylatban. Horgászni, vagy a rokonokhoz leugrani úgysem ezzel menne az ember, arra ott egy hibrid hajtású vas, ha mindenképp maradni akarunk valamiféle áramos négykerekűnél. De tényleg, a sok padló alá rejtett akku és a farmotor ellenére az utasok és a csomagok is egész jól elférnek, mely utóbbiak számára a 227 literes csomagtartó kínál helyet.

Megosztás

A kis jövőből jött négyszemélyes ára sajnos még a jelenben van belőve, amikor is még nem mindenki járhat efféle csodamasinákkal. Az itthoni tíz és félmillió forintos vételár nagyon sok. Ehhez hozzájön, hogy tölteni se lehet akárhol. Az ELMŰ székháznál a Váci út-Dózsa György út kereszteződésénél sikerült, ráadásul ez szeptemberig még ingyenes, de félve mertem otthagyni, hisz sose lehet tudni, kinek megy tönkre a saját i-MiEV töltőkábelje, és pont ez kell majd neki…

Tehát drága, és viszonylag limitált a használhatósága, de erre csak azt tudom mondani, hogy az első színes TV-k is nagyon drágák voltak, és jó darabig ugyanúgy fekete-fehér műsorokat lehetett nézni bennük, mint az eleve ilyen társaikkal. Akinek pedig puritán az i-MiEV belseje, annak csak azt üzenném, hogy egykor bizony távirányító sem létezett azokhoz a bizonyos drága színes TV-khez…

A tesztet írta és fotók: Kőrössy Balázs

Megosztás