Végre egy kisautó, ami nem érződik olcsónak. Mondjuk nem is éppen az.
Az autós újságírás tele van bosszantó és unalmas klisékkel. A Toyoták unalmasak, a BMW sportosabb, mint a Mercedes, a Mazdák váltója tökéletes, és aki megdolgozott a pénzéért, 15 millió fölött csak Volvót vásárol.
Igyekszünk elkerülni a tesztírás ezen kátyúit, ám kétségtelen, hogy ezeket a hiedelmeket azért eredeztethetjük valahonnan. Így például biztos, hogy a Mazda2 váltója eszméletlen jó. Erről picit később, előbb bemutatom, hogy miről is olvasnak.
Még több fotó a galériában!
A Mazda2 1.3-as, 84 lóerős változatát kaptuk meg tesztre, azt, amelynek a rendszáma is Mazda-2. Négy méter alatti hosszával a Mazda2 beleillik kategóriájába, ezzel a motorral pedig kellőképpen dinamikus is. Kapható gyengébb (75 LE) és erősebb (102 LE) változatban is, utóbbiakkal sincs 10 alatt 100-on (a 85 lóerőssel 13.6 alatt éri el ezt a sebességet, és 172 km/h a végsebessége).
A TE felszereltség és a közepesen erős benzines kombinációja talán a legkelendőbb a modellből, 3.9 milliós alapárával (+105 ezer forint metálfény) pont középen helyezkedik el a Mazda2 árlistáján. Ezért a pénzért még nem kapunk kipörgésgátlót vagy ESP-t, de oldal- és függönylégzsákokat már igen, jár hozzá elektromos külső tükör, automata légkondi, bőrkormány, MP3-as hifi, négy hangszóró, meg még ez meg az.
Még több fotó a galériában!
Kívülről nem egy nagy szám, ellenben roppant praktikus. A Swift és a Fabia oldalról szinte ugyanúgy néznek ki, lapos a tetejük, ellenben a Mazdáé emelkedik, így kényelmesebben férhetünk el benne. Négy felnőttet gond nélkül elnyel, egy családi kirándulással teszteltük. Oldalról látszik, hogy az oldalablakok is kifejezetten mélyek. A dizájnnak nem tesz jót, a kocsiban utazóknak viszont előnyös, hogy sok fény jön be rajtuk.
Megosztás
A belső kialakítás a kategóriának megfelelő műanyag-özön, a fekete és a szürke külön árnyalataival. Áttekinthető műszerfal és középkonzol, könyöklő nincs, ülésfűtés nincs, az ülések viszont kényelmesek, jól tartanak. Az anyagok minőségére nem lehet panasz, 4 millióért ma ez jár ezen a szinten. Az anyagok felületi megmunkálásával igyekeztek legalább a szemnek kedvezni a Mazda mérnökei.
Még több fotó a galériában!
A motortérben duruzsoló 1.3-as 84 lóereje már-már sportosan lendíti előre a kocsit, ennek oka annak alacsony tömegében keresendő: alig haladja meg az 1 tonnát! A pörgős 1.3-as emellett nem is iszákos, a 6.4 literes katalógusadatot nagyjából 6.8-7.0 literre kerekíthetjük fel városban, normál használat során (kombináltra nagyjából 6 liter jött ki az 5.1 helyett).
Még több fotó a galériában!
Nehezen szoktam össze a kuplunggal, ennek oka talán abban keresendő, hogy alapjáraton alig-alig viszi a motor a kocsit, így a legkisebb manőverekhez is gázt kell adnunk, ami alacsony fordulaton nehezen adagolható. Így senki ne érezze kellemetlenül magát, ha Mazda2-esében folyton felbőg a motor, amikor betolatna a parkolóhelyére, sokat kell játszani a kuplunggal és a gázzal.
Ez elinduláskor is fejfájást okoz. Amikor kereszteződésen hajtottam át, inkább 2500-3000 környékére pörgettem a motort, és onnan csúsztattam a kuplungot, úgy legalább nem fulladt le. Érdekes, hogy a legnagyobb óvatossággal sem tudtam a 800 körüli alapjáratról csupán 1500-ig forgatni induláskor a kis kerregőt, pedig az ideális alighanem az lett volna. Azt vagy jelentősen túllépi, vagy el sem éri, és akkor meg megint ott vagyunk a lefulladás határán.
Megosztás
Ezt leszámítva egy rossz szavam nincs a menetdinamikára, részben azért, mert váltószerkezet félelmetesen jó. Kellően rövid úton, feszesen jár a bot, mindig oda talál, ahová húzzuk, ráadásul mindezt férfias kattanással jelzi nekünk. Városi környezetben ritkán kellett 5-6 ezerig húzatni, pedig akkor volt igazán elemében, 85 lóerő 1 tonnához (plusz a sofőr mázsája) bőven elég.
Még több fotó a galériában!
A futómű érezhetően feszes, azonban roppant kényelmes is, kategóriájában egészen biztosan a legjobb (Swift, i20, C3, stb.). Nem hagyja himbálózni a ráépített épített kocsiszekrényt, azonban az úthibákon sem válik elviselhetetlenné. Rossz úton sem pattog el, sőt, továbbra is a kezünkre játszik: egy lágyabb futómű talán elveszne a bukkanók és apróbb úthibák tengerében, a Mazda2 azonban még ilyenkor is kéri a tempót, mert pontosan tudja, hogy mit csinál.
Még több fotó a galériában!
Megdöbbentően kényelmes volt, ahhoz képest, hogy milyen jól tartott a kanyarokban (a téli gumik ellenére is). A kormányzás Mazdásan precíz, nincs agyonszervózva, pontos irányítást tesz lehetővé.
Vezettem több kategóriatársát is, nem véletlenül tartják ezt a legjobbnak. A C3 belülről agyonveri persze, kényelmesebb is, de nem annyival, hogy jobban szeressem a futóművét. A Suzuki is jobb belülről, azonban drágább is tud lenni, ráadásul többet evett. A Hyundai i20 pedig felextrázva árban eléri a Mazda2-t (igaz, a csaknem félmillió forintos kedvezménynek köszönhetően mégis olcsóbban elhozható).
Még több fotó a galériában!
Egyetlen nagyon zavaró hibáját említeném csak meg, és tényleg nincs több: 2011-ben az AUX csatlakozóval valaki más szemét próbálják meg kiszúrni. Őszintén szólva, ha autót akarnék venni, ez lenne az, ami miatt megköszönném a Mazda kereskedő fáradozásait, és átmennék valamelyik másik márkához, és boldogan hallgatnám hazafelé a 4 gb-os pendrive-on a zsebemben szállított zenéket.
Praktikus, még a mindenféle emissziók bűvöletében is nyújt vezetési élményt, még azt is rá tudnám fogni, hogy vágykeltő (valamelyik másik színben). Kategóriája legjobban összerakott, legjobb váltójával szerelt, és legjobb futóművére épített megoldása – „villogó” Achilles-sarokkal a szivargyújtó mögött.
Megosztás
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
