Teszt
Hyundai i10 1.1i Comfort AC – Gedeon bácsi nyomdokain

Akit szeretnek a nők, annak nyert ügye van.

Mivel elsősorban nőknek szánt modellről van szó, a vezetési élmény, a motorizáltság és egyéb műszaki jellemzők ismertetése előtt inkább az autó kinézetével kezdeném a tesztet, ugyanis ez az, ami a hölgyek figyelmét legjobban megragadja. Első pillantásra nekem egy kölyök bulldog jutott róla eszembe, ami mindenképpen biztató jel a kis Hyundai számára, hiszen köztudott, hogy a kölyök állatok általában aranyosak, és ami aranyos, azt a nők szeretik.

A tavalyi Párizsi Autószalonra felfrissített formaterv magán hordozza az aktuális Hyundai arculat jellegzetes elemeit, így elmondható róla, hogy férfi szemmel is tetszetős. A modell facelift előtti népszerűségéről csak annyit mondanék, hogy 2009-ben a legnagyobb darabszámban értékesített modell volt a Hyundai palettáján. Immáron megújulva is nagy sikerre számíthat, főleg a női sofőrök körében, amire rögtön két empirikus példát is tudok említeni.

Megosztás

Amikor a barátnőm először megpillantotta a ház előtt parkoló mályva piros autót, rögtön előtört belőle a „Jaj, de aranyos!” felkiáltás. A másik eset akkor történt, amikor a fényképeket készítettem, és az éppen arra kocogó középkorú hölgyek elismerő megjegyzéseket tettek az autó küllemét illetően. Úgy tűnik tehát, hogy az i10 formájával meggyőzte a szebbik nemet, ahhoz viszont, hogy a kisautók szoros mezőnyében felvehesse a versenyt például a Suzuki Altoval, a menettulajdonságok, a komfortérzet és a fogyasztás terén is bizonyítania kell.

A kimondottan kényelmes, állítható magasságú vezetőülésbe huppanva egy átlagos utastér fogad, ahol az ezüstszínű középkonzol dominál. Az anyaghasználat nem a legpompásabb, hiszen mindent műanyag borít, de legalább itt-ott eltérő árnyalatokban. Az autó árát figyelembe véve ez teljesen normális, arra viszont jobban odafigyelhettek volna a tervezésnél, hogy a kormány borítása puhább legyen, mert nagy valószínűséggel a női célközönség csekély hányadának tenyerén található bőrkeményedés, amit vezetés közben a kormánnyal szeretne leradírozni. A CD-s rádiót egyébként a kormányról is vezérelhetjük, a gyári hangszórók pedig egész szépen szólnak, főleg akkor, ha kedvenc zenéink közül válogathatunk az MP3 lejátszónkról, ami minden további nélkül lehetséges is, hiszen USB/AUX bemenettel rendelkezik az autó, ami dicséretes!

A kék háttérvilágítású műszerfalon a sebességmérő és a fordulatszám-mutató mellett egy kis digitális kijelzőn láthatjuk az aktuálisan és összesen megtett kilométerek számát, a benzinszintet, valamint menet közben a felváltást jelző nyilacskát. Én az egy hetes városi használat során szinte mindig felváltottam akkor, amikor tanácsolta (körülbelül 2100-as fordulatszámtól) és így sikerült összehozni az 5,7 literes átlagfogyasztást, ami egészen jó érték, főleg úgy, hogy alkalomadtán dugóban is kellett araszolni. Ezzel a fogyasztással és a 35 literes tankkal ez 614 km-es hatótávolságot jelent városban!

Megosztás

Az autót kellemes élmény vezetni a könnyed kuplungnak, a kézre álló és pontos váltójának, valamint kissé túlszervózott kormányának köszönhetően. Utóbbi nagyban megkönnyíti a parkolást, amit még egy tolatóradar is segít. Ez az extra a párhuzamos parkolást nem kedvelő hölgyek számára igazi megkönnyebbülést fog hozni a rettegett „Vajon elfér-e még?” centizgetés helyett.

A futómű (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) nekem egy picit pattogósnak tűnt, de amint normális útfelületre tévedtem, erről meg is feledkeztem. Az viszont minden reggeli indulásnál zavart, hogy amíg a négyhengeres motor üzemi hőfokra nem melegszik, fel kell pörgetni rendesen ahhoz, hogy a kuplungot ráengedve nehogy lefulladjon. Ez azért van, mert már ez a motor is teljesíti az Euro 5-ös normákat, ennek viszont a nehézkes hidegindítás az ára. Teljesítménye egyébként 69 lóerő, melyhez 99 Nm-es nyomaték párosul, végsebessége pedig 156 km/óra, amit nem próbáltam ki, de két személlyel autópályán a 130-as utazó tempó simán tartható vele.

Ahogy már korábban is említettem, az ülések tömése rendben van, ráadásul a helykínálat terén sem kell szégyenkeznie az i10-nek. A vezetőülés háttámlájának dőlésszögét egy karral állíthatjuk, ami engem egy piros lámpánál meg is viccelt, és néhány métert gyakorlatilag hanyatt dőlve tettem meg. Átlagos testmagasságú utasok hátul is kényelmesen elférnek, de négyen inkább csak rövidtávon, kevés csomaggal, amit a csomagtartó 225 literes mérete is indokol.

Megosztás

A Hyundai i10 hűséges társ lehet a mindennapi ingázásban, hiszen kellően komfortos, keveset fogyaszt és még jól is néz ki. Az említett extrákon kívül manuális klímával, központi zárral és oldalsó légzsákokkal is felszerelték, valamint mind a négy ablaka elektromosan vezérelhető. Mindezért most akciósan csak 2.399.000 forintot kell otthagyni a Hyundai szalonban, ami egy igazán jó vétellé teszi a koreai csöppséget.

A tesztet írta és fotók: Radovits Dávid

Megosztás