Suzuki Splash 1.3 - Fiatalos, szebb és csobb!

Női szemmel ez az autó majdnem tökéletes! Igaz, ha a kényelmi funkciókat nézzük nem a legjobb…

Amikor megláttam rögtön beleszerettem… a színébe. Gyönyörű, hivatalosan lagúnakék színben gurult elénk, ami azóta a kedvenc autó-színem. El is neveztem ezt splash-kéknek. A formájával volt némi gondom, nem is az elejével, mint inkább a hátuljával. Az eleje szépen kidolgozott, húzott lámpás, igazán nőies. De a hátsó része… mintha elfogyott volna az anyag és gyorsan be kellett volna fejezniük. Egyedül a hátsó lámpák tetszenek ott, és az is csak azért, mert különleges formájúak. Viszont ebből a szögből nézve igazán szélesnek hat ez a kis csoda.

Az ajtót kinyitva nagyon meglepő látvány tárult elém. Nem a szokványos szürke vagy fekete kárpittal voltak borítva az ülések, hanem lagúnakék, az autó színével harmonizáló szövettel. Nagyon meglepő ez egy Suzukitól. Igaz, nem az egész belseje, mert figyeltek arra is, hogy ne legyen egyhangú, így nagyjából fele-fele arányban volt megszokott és újszerű.

Az anyósülésben kellett végigülnöm az első utat a kereskedéstől hazáig. De ez sem volt unalmas, mert ez idő alatt feltérképezhettem, mit is nyújt az autó az elöl ülő utasnak. A legelső, amit észrevettem, az a kesztyűtartó felett lévő tároló, ami igaz, hogy nyitott, de befelé lejt, ezért még nagyobb gázadásnál sem esnek ki belőle a dolgok. Nagyon hasznos, mert csak bedobom, és kikapom a dolgaimat, mint például egy kis zacskó zsepi, vagy egy szelet csoki, és még a mérete is pont megfelelő. Elég sok hely van, amit tárolásra lehet használni. A kesztyűtartó mellett van egy csomó rekesz, meg zseb, és pohártartóból sem csak egy van. Na ez az, ami kell. Mivel egy nőnek - gondolom nem csak nekem – elég sok dolgot kell magával vinnie nap mint nap, ezért jó, ha van hova pakolni. Például a középkonzolon, alul lévő mélyedésbe egy nagyobb pénztárca is elfér, felülre pedig a kulcscsomótól kezdve a jegyzetfüzetig bármit tehetünk. És annak még teteje is van, amit csak egyszerűen felpattinthatunk.

Következőleg már vezethettem is a kék tüneményt, és rá kellett jönnöm, hogy nem minden Suzukit kényelmetlen vezetni. Ezt igenis jó volt, ahhoz képest, hogy ez egy olcsó autó. Állítható a kormánymagasság (igaz, ez már szinte minden új autóban így van), és a váltót is sikerült olyan helyre tenniük, ami a kisebb növésű embereknek is kényelmes. Itt először azt vettem szemügyre, hogy vajon a vezető oldalán is van-e piperetükör, és képzeljék, került ide is. Úgyhogy a dugókban hasznosan is kihasználhatjuk azt a pár percet, amit amúgy idegeskedéssel töltenénk. A műszerfal ideális azoknak, akik állandóan azt figyelik, nehogy túllépjék a sebességhatárt, ugyanis akkorára sikerült a km óra, hogy még a nagymamám is szemüveg nélkül ülne be a kocsiba. És a középkonzol is egyszerű, áttekinthető, nagyjából a régebbi típusú SX4-ekéhez hasonlít. Ha valaki nagyon figyel az útra, az is könnyen megtalálja a gombokat és a tekerőket, sőt, még a rádió kezelése sem okoz nagy nehézségeket.

Ami zavart a vezetőoldalon, és a másik ülésen nem, az az, hogy itt van az öv bekapcsolására figyelmeztető sípolás. És itt nem úgy van, mint más autóknál, hogy csipog hármat vagy négyet, majd abbahagyja, hanem addig idegesít vele, amíg be nem kötöm magam.

Negatívumként még azt lehetne felhozni, hogy a csomagtartó nagyon kicsi. Ez az autó nem alkalmas nagyobb bevásárlásokra, inkább csak furikázni jó vele. Viszont ezt a fogyasztás ellensúlyozza, ami vegyesen kevesebb, mint 7 liter.
(N.)