Ez volt az az autó, amit csak nagyon kevesen mertek kipróbálni.
Általában úgy szoktuk csinálni, hogy egy-egy új tesztautó érkezésekor megbeszélünk az ismerősökkel egy időpontot, találkozunk valahol, és beülnek mellém az autóba. Viszem őket egy kis kört a városban, hogy lássák, mennyit bír az autó, majd egymás után kipróbálják ők is. Elmesélik rövid tapasztalataikat, én pedig megjegyzem, és ha netán több embertől hallom vissza ugyanazt, az bekerül a tesztbe. A 407 SW-t azonban rajtam kívül csak Marci barátom és édesapám merte megszelídíteni. Persze mindhármunknak sikerült.
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
Amikor huszonéves ismerőseimet az autó mellé állítottam, kivétel nélkül azt hallottam, hogy mekkora ez az autó. A hosszát kifogásolták. Hogy a vezetőüléstől két méterre van az első rendszámtábla, a durung méretű D-oszloptól óriási a holttér, a visszapillantók olyan kicsik, hogy szinte csak a hátsó kilincset látni benne, hasonlók… Talán a holtteres dologgal egyetértek, de az autó hossza és a kis visszapillantó csak megszokás kérdése.
Ott volt még ezeken felül a világos belsőből, a sötétített üvegtetőből és az elegáns középkonzolból táplálkozó presztízs, amelyek majdnem tízmilliós nagyságrendbe emelik az autót, na meg az ehhez párosuló duplaturbós dízelmotor a 6-sebességes manuális váltóval, amely még öt emberrel is olyan dolgokat művel, hogy azt tudni kell kezelni. De nézzünk mindent elölről!
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
Az autó hosszú, ez nem vitás. De egy kombitól nem is várom el, hogy rövid legyen, sőt. A kérdés ilyenkor csak az: valóban a csomagtér kapta-e a deciméterekben mérhető toldást, vagy ezúttal is csak a tengelytávval játszadoztak a mérnökök? A Peugeot 407 SW esetében kijelenthetjük: az autó csomagtere brutálisan nagy, szinte megpakolhatatlan, amihez még két elrejtett rekesz is társul két oldalt. A második generációs 407 olyan apró eltérésekben különbözik elődjétől, hogy avatatlan szemek szinte észre sem veszik, még sokadik ránézésre sem. A némileg átformált hátsó lámpatesteken és a krómcsíkokkal ellátott hűtőrácson kívül aligha változott valami.
A 407 különben is a legszebb francia autók egyike, amelynél talán csak a típus Coupé változata okoz nagyobb vizuális orgazmust. A hatalmas első lámpatestekhez a 308-asban már tapasztalt, függőleges ködlámpákat párosítottak, egy hatalmas száj, egy 17 collos felnigarnitúra és egy kifejezetten szépre sikeredett hátfal kíséretében, amely nagyon kevés kombi esetében mondható ki ilyen egyértelműen. Az autó formaterve gyönyörű lett, nemcsak kívül, de belül is. Pompásan áll neki a meggybordó metál fényezés, a hatalmas fekete üvegtető, az oldalt végighúzott krómcsíkok és az ezüst tetősínek.
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
A belső térben mindent világos szöveg borít: a tető üveg melletti részét, az oszlopokat, az üléseket, az ajtók belsejét, a műszerfal egyes elemeit, sőt még a padlót is. A megoldás kétség kívül esztétikus, kitűnően összeillik a színkombináció, a szőnyegekben és a világos anyaggal bevont taposókban mégis sötét sárfoltok emlékeztettek az elmúlt hónapok csapadékos időjárásaira, amelyekkel még a sokat látott kézi autómosós srácok is megküzdöttek. Vagyis szép és kellemes a vajszínű szövet, csak ne használjuk az autót, ha esik az eső vagy fúj a szél.
A műszerfalon és az ajtókárpitokon a világos belső mellett megjelenik a sötétbarna-fekete árnyalatú minőségi faberakás (ezúttal nem az olcsóbb konyhabútoroknál is megfigyelhető, milliméter vékony műanyag matrica, hanem valódi fa) és a puha, fekete műanyag. A három szín tökéletesen illik egymáshoz, főleg, hogy a középkonzolban gyöngyház-feketére fújt műanyag elemek is visszaköszönnek.
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
A középpontban egyértelműen a gyönyörű színekkel és tűéles képpel dolgozó navigációs rendszer megjelenítője áll, amely alatt rendezetten, pontosan kimért helyeken figyelnek a kapcsolók, gombok és funkciók tucatjai. Első ránézésre a középkonzol szinte bonyolultabbnak hat, mint egy ezredfordulós Saab 9-5 hatalmas, faberakásba ágyazott vezérlőpultja, azonban ha néhány percnyi időt szánunk rá, hogy megkeressük az egyes gombcsoportok értelmét, azonnal letisztul a kép, és egyáltalán nem egy katyvasz lesz az egész.
Az első üléspáros nemcsak előre és hátra mozgatható, de támlái és ülőlapjai is elektromosan dönthetők, mi több, öt fokozatban fűthetők is. A hátsó üléssorban két teljes értékű ülés és egy viszonylag nagy középső szivacs kapott helyet, három fejtámla kíséretében, amely még három felnőtt méretű embernek is bőven megfelel – ha nem is egy spanyolországi útra, de egy országon belüli kirándulás erejéig mindenképp. Mondjuk, inkább ezzel az autóval vágnék neki a horvát, olasz vagy akár a spanyol tengerpartnak, mint a nyitható tetős 308CC-vel, amelynek hátsó üléssora majdhogynem kényelmetlen (Marci barátom tesztje hamarosan).
A kellemesen puha ülések, az állítható magasságú könyöktámasz és a tökéletesen kézre „ragasztható” kormánykerék együttese olyan komfortérzetet biztosít a sofőr számára, mint egy felsőkategóriás német presztízsautó. A műszerfal éles, de nem zavaró fehér színben és narancssárgás-pirosas számsorral világít az éjszakában, miközben a 7 collos monitor bevilágítja az egész utasteret, az alatta elhelyezett gombok narancs, kék, piros és zöld színben csillognak a sötétben (jó pont, hogy a monitor fénye kikapcsolható).
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
Az orbitális motortérfedél alatt a típus legújabb, legprofibb, legkiválóbb és legszerethetőbb erőforrása lapul: a 2.2 HDi. 2179 köbcenti, négy henger és tizenhat szelep, duplaturbó, az első kerekeken eloszló 170 lóerő és 370 Nm forgatónyomaték, már 1500-as fordulatnál. A katalógus szerint 8.7 másodperces álló rajtos, nulla-százas gyorsulást és 225 km/órás végsebességet produkál az autó, miközben 8.3 litert két városi száz kilométerenként, 6.0 litert vegyes fogyasztásban. Ezek azonban csak a számok.
Gyakorlatban már az első és még az utolsó fokozatban is kihasználható a 170 lóerő teljesítménye, az autó kifejezetten sportosan evickél a sávok között, még öt emberrel is gyönyörűen gyorsul, a 8.7 másodperces gyorsulás helytálló, a 225-ös végsebességet azonban nem kísértettük meg egyik autópályán sem. A fogyasztásra mondjuk inkább 7.5 litert vegyesben, városban, sportos vezetési stílus mellett kényelmesen beszippantja a száz kilométerenkénti 10-11 litert. De ha azt vesszük, hogy egy ekkora tömeghez ilyen menetdinamikát, ilyen komfortot és magas fokú presztízst kapunk, ez egyáltalán nem mondható soknak.
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
A 170 lóerős teljesítmény pont arra jó, hogy bátran bevállaljuk a belvárosi előzéseket és sávváltásokat, miközben a dupla turbó hangosakat prüszköl a kövérebb gázadások elvételeikor. Élmény vele autózni. A hatsebességes manuális váltó ötletes megoldás volt a Peugeot részéről, hiszen városon kívül seperc alatt felszökken az autó 130-150-es tempóra, ahol csak húzok egy hatost, és a fordulatszám 3500-ról hirtelen visszaesik 2200-ra. A váltókar még mindig hosszú úton jár (márkabetegség), de legalább pontos, megbízható és nem rágózik folyton.
Még több kép a 407 SW-ről - galéria!
A felfüggesztésekre nem lehet egy rossz szót sem mondani, nagyobb sebességnél, nagyobb súllyal is magabiztosan veszi a kanyarokat, nem billenti ki a farát, és ez az alacsonyabb hasmagasságnak, az autó szélességének és a 215/55-ös abroncsoknak köszönhető. Mindezért 9.188.000 forintot kér a gyártó, gyönyörű színekkel, tágas belsővel, a márka leggazdagabb felszereltségével (a bőr belsőt leszámítva), a világ egyik legjobb motorjával. Higgyék el: csak ajánlani tudom.
A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fényképek: Sütő Péter
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
