Megvan az a jelenet, amikor a gimnáziumi ballagáson újgazdag apuka egy szem lánya büszkén mutogatja első slusszkulcsát? Szép, édi kis autó, és még nem is eszik. Na, ez pont az az autó.
Egyfelől fenntartásokkal kezelném az új Peugeot 107-et, számtalan kérdésem lenne a tervezőgárda felé, másfelől megdicsérném a rengeteg jó tulajdonsága miatt. Hátrányos helyzetből indult a kapcsolatunk, egy hét alatt azonban elérte, hogy elkezdjem megkedvelni. Megcáfolta az előítéleteimet.
Még több fotó az apróságról - Peugeot 107 galéria!
Az új 107-et a teljes mértékben átformált első lökhárítójáról, az abban húzódó hatalmas szájról, és a fogszabályzóra emlékeztető króm díszcsíkról lehet első látásra felismerni. A frontrészen a márka újfajta emblémája és elhúzott lámpái villognak, miközben hátul megmaradtak a jól ismert háromszög-pilácsok. A tojás alakú, formás visszapillantók között az autó méreteihez képest óriási szélvédő feszül – egykarú ablaktörlővel -, amely az autóban ülve méterekkel előbbre sejteti az autó elejét.
Az autó mindkét oldalát maximálisan kitölti az esztétikusnak semmiképpen sem mondható négy darab ajtó, a hátsó, fekete üveges csomagtér ajtó már dizájnosabbra sikerült. Szerencsére az első oldali ablakok elektromosan mozgathatók, a hátsók azonban még manuálisan sem, és ez nagy hiba. A hátsó sorba kényszerült barátnők nem hogy lehúzni, de letekerni sem tudják az ablakokat, azok ugyanis csak néhány centis résre buktathatók.
Még több fotó az apróságról - Peugeot 107 galéria!
Az autó kizárólag a márka 1.0 literes, három hengeres erőforrásával rendelhető, a maga 68 lóerejével. Dízel nincs. Üzemanyagtankja 35 literes, amelyet a MINI Cooperre emlékeztető műszerfalon hat digitális csíkban oszt el az üzemanyagszint-jelző. A 68 lóerő azonban nem kevés, főleg nem egy ekkora autóhoz. Városban kifejezetten dinamikus, ha sportosnak nem is mondanám, előzéseknél és padlózásnál szó nélkül rántja fel az autót kívánt sebességre. Mindezt nagyjából 100 km/órás sebességig. Utána az erő elfogy, autópályán sírva könyörög, hogy hagyjam békén, és ha csak azért is nyomom neki, kegyetlenül zokog fájdalmában. A 130-as tempót csak nagyon rövid ideig kértem tőle, akkor is csak az élmény kedvéért, de a biztonságérzetem itt már kezdett elfogyni.
Nem nagyvárosok közti ingázásra találták ki, hanem egyik plázából a másikba, péntek esténként moziba menni, ez tiszta sor. Amíg erre rá nem jöttem, és minden lámpa után meghajtottam, kőkemény 6 litert evett 100 kilométerenként (nem gyári adat, tényleg ennyit kért), később azonban, visszafogott vezetési stílusban cirkálva 4 literrel is beérte. Számokkal igazolva: 290 forintos benzinárnál 13.000 forintból közel 900 kilométeren át élveztük egymás társaságát.
A városi sportos vezetés rovására ment, hogy a kormányt szinte lehetetlen egy kézzel stabilan tartani, még felül középen fogva sem. Mindez az irritálóan csúszósra sikerült bevonatnak és a keményre hangolt futóműnek köszönhető, amely a virsli méretű abroncsokkal (155/65 R14) szó szerint ki akarja tépni a kezemből a kormányt. A gumik méretének tudható be az a minimális tapadás, amely miatt még a kisebb ívű kanyarokat sem ajánlott nagyobb sebességgel bevenni, nehogy megcsússzanak az íven az érzésem szerint vékonyra sikeredett abroncsok.
Még több fotó az apróságról - Peugeot 107 galéria!
A kis kerekeket ugyanakkor rövid tengelytávra helyezték el egymástól, az autó fordulóköre így szinte parádésnak mondható. Városban emiatt hamar megmutatkoznak a 107 kisautós előnyei, úgy mint a problémamentes parkolás vagy a könnyű előzés. Az autót kivétel nélkül üres csomagtérrel, legtöbbször egymagamban használtam, így a futóművet kissé feszesnek, túl keménynek éreztem, emiatt a tökéletlen utakon nagyokat pattogott és rázott, kanyarokban pedig cseppet instabil volt. A Balaton-felvidék több kilométer hosszú, murvás útjain dodzsemes élmény volt szinte a legkisebb gázra is kiforgatni az autó hátulját, a városi aszfalton azonban már kevésbé.
A pedálsort – mint minden másik autóban – szokni kell, a gázpedál amennyire nehézkesen mozog, a kuplung annyira finom, az ötsebességes váltó pedig az autó rossz pontja. Könnyen elképzelhető, hogy csak az általunk tesztelt példánnyal történtek korábban kisebb-nagyobb problémák, de az, hogy egy tízezer kilométeres autóban csak izomból lehet eltalálni az első fokozatot (folyton hármasba ugrana), hogy ütni és tolni kell, hogy sebességet váltson, vagy hogy hetvennél négyesből ötösbe kuplung nélkül is simán becsúszik a kar, az sokakat megzavarhat. Azonban - mint ahogy azt az elején elmondtam - az autó menetteljesítménye, fogyasztása és fürgesége elnyerte a tetszésem, hamar feledtette a váltó lazaságából és a futómű keménységéből fakadó negatívumokat.
Még több fotó az apróságról - Peugeot 107 galéria!
A belső tér hagy némi kívánnivalót maga után. Tekintve, hogy a Peugeot legkisebb autójáról van szó, a felszereltség és komfortérzet kialakítását nem hasonlíthatom a 407 SW belső teréhez (hamarosan ennek az autónak a tesztjével is jelentkezünk), de azért egy zárható, kíváncsiskodó szemek elől elrejtő rekeszt kialakíthattak volna a középkonzolban vagy a kesztyűtartó helyén. A kisautó belsejébe összesen 16 kisebb-nagyobb pakoló rekeszt integráltak, azonban egyikük sem zárható, még a kesztyűtartó sem.
Mind a négy ajtó belseje szürke műanyagból, a piros-fekete kárpit huzatából és az autó színére fényezett karosszériaelemből áll, amely kifejezetten dizájnos kialakítás lett, és még a férfiszemeknek is tetszik. Az ülések egész kényelmesek, bár nem fotel minőségűek, de ettől a kategóriától ezt nem is várnánk. Az autó hivatalosan öt személyes, ez azonban maximum általános iskolás gyerekek esetében vehető komolyan, még kisebb útra is rizikós a hátsó üléssorra három átlag testalkatú személy bepréselése.
Még több fotó az apróságról - Peugeot 107 galéria!
Volt egy olyan érzésem, hogy az autó műszerfalát a MINI Cooperből emelték át, a fehér számlapos, hatalmas számokkal és mutatóval dolgozó sebességmérő azonban itt nem a középkonzol tetejére, hanem a kormány mögé, közvetlenül a vezető elé került. Feláras extraként kérhető (16.000 forintot megér) a hatalmas óra bal felső ívébe szerelhető fordulatszámmérő is, amely szintén fehér számlappal, szürkés betűkkel, sötétben narancs megvilágítással jelzi vissza a padlózások eredményét. Esztétikus műszerek, nagyon illenek az autó karakteréhez, telitalálatnak mondhatnám.
A középkonzolra már mindezt nem mondhatom el, amely Marcell kollégámnak kifejezetten elnyerte tetszését, engem leginkább egy japán turmixgép külsejére emlékeztetett. A két oldalt, tenyérrel tekergethető klíma-szabályozás és a narancssárgán világító fehér műanyag búra messziről piszkálta a szememet, egy hét is kevés volt hozzá, hogy megszokjam. A szélvédő elé telepített két (!) hangszóró vezérléséről egy CD-s fejegység gondoskodik, egy nagyon alap, alig hallható rendszert hozva létre. A maximális, 63-as hangerőn sem különösebben hangos, főleg, hogy csak a 30-as értéknél kezdtem el bármit is kihallani az ablak alól.
Még több fotó az apróságról - Peugeot 107 galéria!
A kis 107 csomagtere nagyjából tűrhető, méretesnek semmiképp sem mondható, de egy átlagos nagylány hétköznapi kalandjaihoz szükséges táskák és csomagok bőven elférnek. Ha más nem, a hátsó üléssorra pakolva. Mindez 3.151.000 forintba fájt apunak. Kezdő jogsis lányoknak tökéletes, akik nem szeretnek a parkolással bíbelődni, és a zsebpénzüket is inkább ruhákra költenék, mint benzinre. Ugyanakkor tudni kell, hogy nem versenyezni való.
A tesztet írta: Pirisi Zsolt
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
