Kipróbáltuk a Toyota 1.33 benzines és 1.4 dízeles hörcsögkamionjait.
Ha innen nézem: szép, ha onnan nézem: csúnya
A Toyota Urban Cruiser az a fajta autó, amiről mindent el lehet mondani, és igazából mégsem. Sok mindenben különbözik társaitól, és ugyanakkor szinte semmiben. Az 1.33 benzinest és az 1.4 dízelest is körbefotóztuk Peti barátommal, egyik autó sem néz ki valami szépen. Viszont ha sikerül eltalálni azt a szöget, ami jól áll neki, kifejezetten sportos gellert kap. Ki érti ezt?
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
Képeken nézve az autó elképesztően robosztus, talán nem is tudnék még egy autót mondani a piacról, amely ennyire karakteres és egyedülálló karosszériát kapott volna. Képekről nézve az ember egyszerre gondolhatja tíz centis távirányítós autónak és hatalmas, luxus-terepjárókat megszégyenítő összkerekes járműnek, hiszen képről egyáltalán nem látszanak az autó valódi méretei. Mi azért eláruljuk: az autó egy néhány centivel megtoldott Auris, csak a gömbölyű formákat itt épp szögletesre cserélték.
Pont azért, mert ennyire különleges, nem lehet igazán besorolni egyik kategóriába sem. Kicsit olyan, mint a Peugeot 3008, hangyányi ízelítő mindenből. Egy kis egyterű, egy kis városi autó, egy kis sportosság. Egyterű, hiszen magas az övvonal, a fej és a tetőkárpit között legalább tíz centis a légtér, és persze könnyedén egybenyitható a csomagtér az utastérrel. Városi autó, mert szinte mindenhol elfér, kicsi a fordulóköre, bőven lehet bele pakolni, elférünk benne öten, és még komfortos is. De sportos is, hiszen megjelenésénél (ha nem is menetdinamikájával) a karakteresség egyértelműen sugallja: egyéniséggel van dolgunk.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
A problémám ott van, hogy az autó mindenből ad egy keveset, de semmiből nem ad annyit, hogy az elegendő legyen. Furcsák a lámpák, jópofa a hűtőrács, hátulról talán túl szögletes is, elölről és hátulról meglehet barátkozni a formával. Nem úgy oldalról. Egy vonal nem sok, annyi sem töri meg a keskeny szélvédők mérnöki egyenese és a tükörsima ajtók mogorva, fantáziátlan összképét. Az 1.4 D-4D 2WD típus ráadásul annyira gyatra volt, hogy még egy alufelni sem fért alá. A kicsit komolyabb felszereltségű 1.33 Dual VVT-i 2WD-nél szerencsére már orvosolták ezt a hibát.
A padlizsánmetál fényezés gyönyörűen áll az autónak, megkockáztatom, hogy a formához leginkább passzoló színnel állunk szemben. Elképesztő sportosságot kölcsönöznek az autónak az ötküllős, 195/60-as gumikkal szerelt 16 collos króm kerekek, a B-oszloptól hátrafelé sötétítő ablakfóliák, az indexes visszapillantók (szintén karakteres formában) és a kör alakú ködlámpák. Ezek közül természetesen csak a villogó fülecskék kaptak helyet az ezüstmetál, kifejezetten egyhangú és színtelen dízelen. A króm kipufogóvég és a hatalmas típusjelzés mindkét modellnél büszkén csillogott a mögöttem jövőknek.
Szereti, ha ordibálunk vele
Alapállásban kifejezetten türelmes és nyugodt lélek vagyok, de amikor a péntek délutáni dugóban kezd el gondolkodni alattam a stop&start rendszer, nagyon hamar eldurran az agyam. Utóbbi környezetkímélő rendszer ugyanis helyet kapott az 1.33 Dual VVT-i elektronikájában, az ESP menetstabilizálóval együtt, szerencsére mindkét funkció kikapcsolható.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
Az egy dolog, hogy mindkét modell csak akkor volt hajlandó beprüszkölni a motort, ha kerékdobba tapostam a kuplungpedált, de ez megszokható volt. Viszont a hatsebességes manuális váltó az 1.33 benzinhez és az 1.4 dízelhez picit túlzó próbálkozásnak tűnt.
Lényeg a lényeg: a stop&start rendszer nem használható dugóban, csakis kikapcsolt állapotban. Miért? Azért, mert ahogy megállunk, felengedjük a bal pedált, üresbe tesszük a váltót, a motor leáll. A lámpa azonban épp zöldre vált, nem telik bele öt másodperc, és ismét a kuplungot nyomjuk. A motor izzít - szó se róla, pöccre röffen -, mégsem bírja ezt sokáig. Néhány gyors indítózás után az elektronika behal, és nem hajlandó moccanni.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
Hogy szemléltessem: a Petőfi hídról lefelé jövet, a Mester utcai pirostól bekapcsolt ECO móddal (ez a stop&start) egészen a Rákóczi térig bírtam a körúton. És ekkor már biztos sokan emlegették anyukámat a mögöttem araszolók. Az autó ugyanis a sokadig leállítás-indítás, leállítás-indítás után megunja a játékot, és egyszerűen nem hajlandó izzítani. Ekkor durran el az agyam, a lámpa zöld, mögöttem csúnyán beszélnek, és meg csak ordibálok a szélvédőnek, matatok fel-le, de jaj: nincs slusszkulcs sem, csak gombbal indítás. Püfölöm, mint valami idegbeteg a nővérhívót, a rendszer meg csak villog, állok egy helyben. Megfordul a fejemben, hogy kiszállok és belerúgok valahol, de hát ez mégsem az én autóm. A lámpa besárgul, mögöttem elkönyvelik, hogy nyomorék vagyok, az egyperces pihenő pedig a lelkemen kívül az önindítónak is jót tesz.
A hatsebességes váltóra csak autópályán van szükség, ott viszont gyönyörű, 6.1 literes a fogyasztás. A 105 lovas erőgép nem kifejezetten izomkodik, nem valami dinamikus, de városi autóhoz mérten végül is elegendő. Az 1.4 dízel azonban ezen a téren elviszi a pálmát: hatsebességes manuális váltó, 4.7 literes átlagfogyasztás városon kívül, városban 5.8 liter. Városi autóként az 1.4 dízel jobban húz, mint az 1.33 VVT-i csodabenzin, 2000 fordulat/percnél kezd el igazán húzni, de ekkor már túllépem az ideális vezetési normát, a SHIFT lámpa pedig veszettül villog a műszerfalon, hogy váltsak már.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
Ugyanazt az áttételt szerelték mindkét modellbe, a váltó kifejezetten hosszú úton jár, de mivel pontos, nem nyúlik és nem kell keresni a fokozatok helyét, ez megbocsátható egy alapvetően családi kisautótól. A vezetőülésből átérezhető: a C-oszlop kegyetlenül nagyra sikerült, amihez keskeny hátsó szélvédő párosul. Végeredmény a nulla magabiztosság tolatáskor (habár tolatóradar mindkét modellben alapfelszereltség) és az óriási holttér sávváltáskor, ami nem jó.
A kisautó futóművére nem lehet panasz, és nincs is. Igazi városálló egységnek tervezték, kis fordulókörrel, kanyarban stabil, egyenes úton kifejezetten feszes felfüggesztéssel, amely nem ráz, mégis érezhetően jól tartja az utat és átsiklik a kisebb kátyúkon.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
Térjünk rá a címre
Elsőként az 1.4 dízellel szerelt ezüst nyilat próbáltuk ki, amellyel körülbelül öt kilométert autóztam első körben. Olyan mély benyomást keltettek bennem a belső műszerek és a funkciók elrendezései, hogy már az öt kilométer után megtaláltam a teszt címét. Hiszen az autó belső műszerei számomra az átlagnál érzékenyebbek voltak, a szép és esztétikus kifejezéseket pedig kizárólag a műszerfal számlapjai érdemelték ki nálam.
Tetszik, ahogy gyújtáskor a középre helyezett óriási sebességmérő vörösen izzó mutatója bekalibrál, nulláról egészen 220-as értékig kigyulladnak a hófehér számok, és a sebességmérő alá helyezett fordulatszámmérőt is ügyes megoldásnak tartom. Kisautós, mégis modern, nem gagyi látszatát keltik a középső számlap két oldalára helyezett színes funkciók, úgy, mint a biztonsági övek visszajelző lámpái vagy a váltásra figyelmeztető SHIFT felirat. A kormány kialakítása még elfogadható, a rajta elhelyezett vezérlőgombok azonban már kőkemény, rideg műanyagból készültek, amiről lerí, hogy olcsó volt.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
A hátsó üléssor mindkét modellben állítható, ami hatalmas mosolygós fej, az első ülésekre azonban elfért volna egy-egy könyöktámasz, de sebaj. Négy pohártartó kapott helyet az utastérben, amit fotósunk, Peti kérésére külön kiemelek, mert ez volt az egyik legklasszabb dolog, ami elnyerte tetszését a típusban. Az ablakok elektromosan mozgathatók, kormányról vezérelhető az audiorendszer és a telefon, a belső visszapillantó fényre sötétedik, az ezüstös belső műanyagok azonban ismét a gagyi benyomását keltik. A műszerfal közepére elhelyezett levegőztető nyílásokat folyton simogatni kell, ami kiveri a biztosítékot. Külön-külön, mindegyiket két-két görgővel állíthatom, balra-jobbra, fel-le irányban, ami picit nevetséges megoldás tőle, ráadásul idegesítő is menet közben megtalálni a fél centis kis csúszkát a műszerfalon.
Az autó nagyon sokat sípol: ha bent hagyom a kulcsot (a dízel esetében), ha nem húzom fel az ablakot, ha nem kötöm be az övem, ha a mögöttem ülő nem köti be az övét, ami hosszú távon szintén nem kellemes. Az extrábban felszerelt benzines modellben már érintőképernyős, DVD-ROM-os fejegységet találtunk, beépített navigációs rendszerrel, ami jó, hiszen frissítve is volt, és a legfrissebb utak is rajta voltak már. Hátránya, hogy kifejezetten pixeles, életlen, színtelen képpel dolgozott. Dízeles testvérébe ezzel ellentétben a legalapabb CD-s rádió került.
Mindezek után valahogy úgy érzem: két érzékeny, ugyanakkor elfogadható, de odafigyelést igénylő modellel találkoztam, amelyek – legyen szó akár a dízel, akár a benzines verzióról – ütőkártyája az alacsony fogyasztásban, a külsejéhez képest nagy utastérben és a praktikus rekeszekben, illetve az ehhez a fogyasztáshoz párosuló menetdinamikában rejlik. Az 1.4 D-4D dízellel szerelt típus ára alapfelszereltséggel is 5.355.000 forint, ami túlzónak tűnhet az 1.33 Dual VVT-i benzines, szinte full extrás, navigációs, sötétített, alufelnis, stop&start rendszeres modell 5.515.000 forintjával szemben.
Több mint száz kép a Toyota hörcsögkamionjairól - galéria!
Picit lehet, hogy mindkettő magasan van, persze ez a konkurensektől is függ. A Ford félmillióval, a Nissan egy teljes millióval olcsóbban kínálja Fusion, illetve Note modelljeit, igaz, feltűnőséget, egyéniséget és egyedi megjelenést egyiktől sem kapunk ezért az árért. Mindezek ismeretében éppen annyi érv szól az autó mellett, mit amennyi ellene. Azt pedig mindenki eldönti, hogy melyik érv mennyit ér.
A tesztet írta: Pirisi Zsolt
Fotó: Sütő Péter
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
