Amikor egy autóval az a legnagyobb bajunk, hogy mennyit fogyaszt, ott valamit nagyon eltaláltak a tervezők!
Nézegetem a Colt fotóit, olvasgatom a jegyzeteket és azon tűnődök, hogy akkor én most szerettem-e ezt az autót, vagy inkább nem.
Ezt a kategóriát például egyáltalán nem kedvelem. Kisautónak túl nagy, családi autónak pirinyó – négyen csak addig férünk el benne, amíg alsósok a gyerekek, gondoltam. Jellemzően kis motorokat raknak beléjük, amelyekkel nem mennek jól, de legalább küszködnek és sokat is fogyasztanak.
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Mondom, nem nekem való gépkocsi. Mégis, amikor arra került sor, hogy eldöntsük, melyikünké legyen a Colt, egyhamar lecsaptam rá. Nagyon kíváncsi voltam ugyanis. Az a kettősség aztán, ami az egész teszthetet jellemezte, már az autó külsejénél éreztette hatását.
Más tesztautót ígértek, de azt az átvétel előtti napokban rommá törték, így váratlanul egy vadonatúj, alig párszáz km-es Cleartec verziót kaparintottam meg a márkakereskedésnél. Bevallom, előre nem olvastam utána, hogy mit is tud a Mitsubishinél a Cleartec jelzéssel, de nagyon nem lepődtem meg: pirosnál leálló motor, alacsony gördülési ellenállású gumik és a fékezésnél elektromos energiát termelő dinamó áll a kisebb fogyasztás és CO2 kibocsájtás érdekében, illetve arra is megpróbál figyelmeztetni, hogy mikor váltsunk fel, csökkentve a fogyasztást.
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Az ötajtós karosszériát kizárólag elölről szabadna mutogatni és fotózni. A Lancer-orr remekül áll a Colton, az agresszivitás épp egészséges mértékben jelenik meg a testrészen, nem játssza túl magát, de nem is hajlandó lemondani a privilégiumairól. Aztán valahogy mégis lemondott róla, mert ez a far... hát ez igazán semmilyen lett. Minden vonal egyenes, sehol egy ív, sehol valami kedvesség, valami ötlet, valami érdekesség: szakócával kimért téglalapokból állt össze a függőleges hát, ami kifejezetten elszomorított, mert többet ígért az eleje.
A belső tér visszafogottan, mérsékelten unalmas. A fekete műanyag felületektől nem várhatunk sokat, a középkonzolt sem tervezték túl, de a tekerők legalább egyszerűek és jól használhatók, nem lett túlbonyolítva a belső. Az azonban tény, hogy a szemnek nem túl kellemes a környezet, és az is, hogy a tesztautókat gyakran még napokkal az átvételük után is bütykölő és kapcsolgató és felfedező barátnőm a Coltot nagyjából 10 percig méltatta figyelemmel a hazafelé tartó úton, több érdekességet ugyanis nem talált.
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Ami azonban hatalmas erőssége a belső térnek, az a rekeszezés. A kevés felületből nagyon ügyesen csináltak sok hasznosat a japán mérnökök, mindennek megvan a helye, sőt, akár kétszer annyi cucc is elférne benne, mint amennyit a zsebeimben hordok (telefonok, tárca, kulcscsomók). Sokan a tesztek olvasása közben nem tekintik fontos szempontnak a rekeszek számát, elhelyezkedését és felületüket, pedig ez legalább olyan fontos, mint a fogyasztás vagy a futómű csillapítása: valahová úgyis el kell tenni „a cuccokat”, és egyáltalán nem mindegy, hogy hova és milyen kompromisszumokkal kell pakolásznunk. A Colt ebben óriási pozitív meglepetés volt számomra, kis autótól nem vártam ilyen praktikus belsőt.
A motor indításánál kellemetlen hang ütötte meg a fülemet, nem tetszett az önindítózás zaja, és ami azt illeti, alacsony fordulatszámon a motoré sem. Igaz, ebből viszonylag keveset lehetett hallani a meglehetősen jól szigetelt utastérben, ám amikor mégis megszólalt, eleinte nem tetszett a motor. Igaz, ekkor még legfeljebb 2500-ig forgattam...
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Ami azonban letaglózott, az a városi fogyasztás. A Népstadiontól a BAH csomópontig természetesen meglehetősen sokat álltunk a dugóban, ám a 9.5 literes adat egészen földöntúlinak tűnt az 1.3-as, automatikusan leálló motortól. Városra 7.7 litert ígért a Mitsubishi, amihez több mint másfél litert kellett hozzáadni ahhoz, hogy megkapjuk azt az értéket, amit eleinte alattam produkált az autó.
Pedig elhihetik, nem is nyomtam neki, nem is lett volna hol. Hazafelé, Csepelre aztán valamelyest lejjebb ment az érték, és olyan 8.8-9.0 liter között mozgott, mire hazaértem. És csak kicsit mosolyogtam, amikor kiszálltam a kocsiból. Voltak gondjaim, ugyanis.
A futómű feszességével nem volt baj, annak inkább örültem, mint általában minden feszes futóműnek (érdekesség, hogy a lágyakért is odavagyok, ha jól vannak megcsinálva). A motorral viszont nem tudtam mit kezdeni. A fogyasztást most hagyjuk, a 9 liter városban „elfogadható” számomra, de a menetdinamika lesújtó volt. Alul nagyon gyenge, nagyon fojtott ez a kis 1.3-as motor, fürgeségről mitsubishis kirobbanóságról szó sem volt.
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Sokkal jobban szeretem az alul is nyomatékos és erős motorokat azoknál, amelyeket leszabályzásig kell forgatni ahhoz, hogy tempósan és harapósan tudjunk közlekedni. Este aztán elvittem egy picit „megautózni” a Coltot... és beleszerettem azokba a motorokba, amelyeket leszabályzásig kell forgatni ahhoz, hogy tempósan és harapósan tudjunk közlekedni...!
Amikor ugyanis felengedtem 6-7 ezerig a fordulatszámmérőt, fantasztikusat autóztam a kocsival. Életem talán legjobb és legélvezhetőbb 95 lóerejét csikartam ki 6000-nél az 1332 köbcentis motorból, pedig a 125 Nm-es nyomatéknak addigra már se híre, se hamva nem volt (4000-es fordulatszám). Te jó ég!
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Hirtelen értelmet nyert az egész Colt, de ezt úgy tette, hogy közben megbolondult. A feszes futómű megette a kanyarokat, a kikapcsolt ESP nem szólt bele a far csóválásába, a motor pedig kissé érdes, de a fülnek kellemes hangon harapta a sok ezer fordulatszámot... Előjött a Colt sportos énje!
A tesztautót kollégám, Zsolt is kipróbálta, akinek egy szót sem szóltam arról, hogy korábban milyen jót haladtam vele. Nem is kellett: másnap felhívott és úgy újságolta, hogy feltétlenül legyen benne a tesztben, hogy mennyire eszeveszettül jól megy, ha megautózzuk!
A 0-100-as gyorsulás 11.1 másodperc, aminél nagyjából 2 másodperccel éreztem rövidebbnek azt, ami alatt én elértem a 100-at a vassal. Ez persze csupán érzékszervi csalódás lehetett, ám ez is a Colt javára írandó, hiszen nem véletlen „vertem át” saját magam, hanem azért, mert érzetre nagyon jót gyorsul az autó.
Tényleg csak annyi a titka, hogy forgatni kell a motort. És ha megforgatjuk, akkor tényleg kijön belőle az, amitől ez még mindig egy Mitsubishi, nem pedig valami tompa matchbox, 5 személynek.
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
Mondjuk az az 5 személy továbbra is túlzás, de azt elismerem, hogy 4-nek valóban elegendő lehet középhosszú távon a Colt – mondjuk úgy, hogy bármilyen belföldi távolság megtehető velük, leszámítva az ország délkeleti végéből a délnyugatiba való, egysávos főutakon való önkínzó szenvedést. Hogy a csomagokat hová tesszük, az más kérdés, mert a csomagtartó bizony egyáltalán nem 5 személyes...
Nagyon megszerettem ezt a motort, és vele együtt az autót is. A fogyasztása a késő éjjeli városban még a megadott 7.7 alá is lement, na persze nem akkor, amikor kikapcsoltam az ESP-t...
Az Invite felszereltségű tesztautó ára 3.159.000 forint, amiért oldallégzsákokat, klímát, bőrkormányt, bőr váltógombot, multifunkciós kijelzőt, 6 hangszórós MP3-as rádiót AUX bemenettel és tempomatot is kapunk, tehát jól felszerelkezve vághatunk neki a forgalomnak. A belső tér unalmasságát el kell viselnünk, illetve azt is, hogy aki mögöttünk jön, nem lesz lenyűgözve az autónktól, cserébe viszont kissé magas városi fogyasztás mellett nagyon jót autózhatunk, köszönhetően a remek futóműnek és a kiváló motornak.
Még több Colt fotó - kattintson ide, galéria nyílik!
A Mitsubishi Colt egy igazán remek és kiváló autó, kisebb, ám feltűnő hibákkal. A motor hétköznapi használat során nem mutat sokat, ha pedig nagyon megforgatjuk, nyilván sokkal többet is fogyaszt. A belső tér nem kifejezetten látványos, viszont praktikus és jól pakolható. Az ülések kényelmesek, ám egy kosárlabdázó kevesellni fogja a lábteret.
Valójában azt kaptam a Colttól, amit vártam.
Viszont sokkal jobban szerettem annál, mint gondoltam. A hibái sokkal kevésbé zavartak, a pozitívumai sokkal nagyobb örömet okoztak, mint ahogy arra előzetesen számítottam. Ha valaki megkérdezné, hogy vegyen-e ilyet, mert tetszik neki, bizisten nem irányítanám át más márkához...
A tesztet írta: Pirisi Marcell
Fotók: Pirisi Zsolt
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
