Nagyon nehéz hibát találni ebben a kiváló személygépkocsiban. Szép, jól megy, keveset eszik, hatalmas...
Amikor a Mazda kijött az előző hatossal és azzal az akkor még furcsának ható hátsó lámpával, barátságokat, kapcsolatokat tett tönkre és háborúkat robbantott ki országok között a „Mazda6 vagy Accord?” kérdés felmerülése kapcsán.
Én konkrétan ismerek valakit, aki csak azért nem szimpatizált a Mazda6-tal, mert ott volt az Accord, ami szebb, élesebb és nagyobb presztízst sugárzó volt. Máskülönben tetszett neki az autó, de az Accord elhomályosította a szemében a Mazda gépjárművét. Ez látszik is az új modellek bevezetése kapcsán.
A Honda alig változtatott valamit az Accordon. Egy picit meghúzták itt-ott, picit élesebb, picit jobban hasít, de alapvetően kívül-belül ugyanaz az autó, csak még jobb dízelmotor jár hozzá. Eközben a Mazda szinte teljesen újraalkotta a 6-ost, ami az ötajtós változaton és a kombin is nagyon jól érvényesül.
Kattintson ide a galériához!
A végtermék pedig szemre kifejezetten tetszetős. A Mazda is az élesítés és a harciasság felé fordult, ám ellentétben az Accorddal, főleg gömbölyded idomokkal és ívekkel dolgozik.
A kombi például ismét „cicaszemeket” kapott, az első sárvédő domborítása erőt és eleganciát sugárzóan íves, a motorháztetőéi ugyanígy, az orr is kanyarog, nem baltával faragott... A Mazda valami jólelkű, alapvetően kedves szamuráj próbál lenni: miközben erőt és teljesítményt sugároz külsejének minden egyes porcikája, a részletekben elmerengve mégsem vélünk agressziót felfedezni a koncepcióban.
Kattintson ide a galériához!
Hasonló stílusban fogant a hatos hátulja is. A karosszéria oldalára messze kihúzott hátsó lámpák gyönyörűek: a Mazda úgy szakadt el az előző 6-os lámpatesteitől, hogy valamit azért megőrzött belőle, és ismét különleges, újszerű és (amíg meg nem unjuk, mondjuk 2-3 év múlva) izgalmas lámpákat alkotott. A „maradék” már meglehetősen egyszerű, bár a lökhárító lágy pereme említést érdemel.
Oldalról a fehér felnik, illetve a meredeken emelkedő övvonal érdemel említést, előbbi 15 ágú, utóbbi meg talán 15 fokos, de ezt csak úgy mondjuk, nem mértük le. Nem nehéz beleszeretni a kombi külsejébe, főleg, ha ezzel a visszafogott mélykék fényezéssel kapja az emberfia. Remekül mutat rajta a szín, bár kicsit talán elnyel a kocsi formájából (mint ahogyan a legtöbb más sötét árnyalat is).
Belülre érve picit megakad a toll a kézben. Nem az igazi, valahogy. Bár minden benne van, mégis, kissé mintha sivár lenne a műszerfal. Kevés a gomb, nappal talán kevés a fény is, az utas előtti hatalmas síkságról nem is beszélve.
Kattintson ide a galériához!
Az anyagok minőségébe természetesen nem lehet belekötni. Kiváló bőrborítású kormány, remek műanyagok mindenhol, szépek és jó tapintásúak a felületek. A sofőr a sivárságból kevesebbet érzékel, mert a műszerfal azért világít, de maga az autó belső tere még így is üres egy picit.
Ennek persze az is az oka, hogy rengeteg kapcsolót egy központi, a kormányról vezérelhető rendszerrel helyettesítettek a nagyszerű japán mérnökök.
Egy ilyen megoldás kifejezetten jól és rosszul is elsülhet. Ha megkönnyíti a dolgunkat, kevesebbet kell mozognunk a kezünkkel és értelmesen, jól helyezik el a gombokat és a menüpontokat a tervezők, akkor minden szép és jó. A Mazdának ez nem sikerült teljesen.
A kezdeti probléma az, hogy nagyon kicsi a kijelző. A középső szellőzőrostélyok fölé bevágott monitoron a klíma, a rádió és „más” információk jelennek meg, fotónkon épp az átlagfogyasztás. A jobb oldali, 6.6 l/100 km kijelzőn más adatokat is elő lehet csalni, ám én erre csak azután jöttem rá, hogy elővettem és elolvastam a kézikönyvet. További fekete pont, hogy az átlagfogyasztás és az óra egyazon képernyőben van, így az egyikről le kell mondanunk az autózás alatt.
A menüt kezelő gombokat ráadásul a kormány bal oldalára tették, aminek én túlzottan nem örültem. És valahogy az egész rendszernek sem. Félreértés ne essék, lehet kezelni. A kézikönyv átlapozása után elő tudtam csalogatni az átlagfogyasztást és más adatokat, működteti a klímát, rádióadókat lehet vele változtatni, tehát alapvetően működik. Csak nem könnyít meg semmit.
Kattintson ide a galériához!
A középkonzolon elhelyezett klímakezelővel 1 tekerés az, ami 3-4 kattintás a gombokkal. Csatornát 1 gombbal tudok váltani, a hangerővel ugyanez a helyzet – miközben a kormányra helyezett kezelővel először ki kell választani a megfelelő menüt, stb.
Tehát engem nem győzött meg, de ettől függetlenül érdekes újítás, és biztos vagyok benne, hogy a BMW-s iDrive-hoz hasonlóan ez a Mazda-rendszer is kiforr majd néhány modellel később.
A tesztautót a Mazda 2.2-es dízelfelhozatalának leggyengébb, 125 lóerős motorjával szerelték, amely 310 Nm nyomatékot ad le 1600 és 2600 között. Nem egy izomautó tehát, viszont bíztam benne, hogy korrekt mennyiségű üzemanyagot fogyaszt majd (katalógusadat: városban 7, vegyesen 5.6, országúton 4.8 liter). Ebben egyáltalán nem kellett csalódnom. És ami azt illeti, az egész autóban sem.
Kattintson ide a galériához!
A Mazda6 Sportkombi rettenetesen jól össze van rakva. A motor, a váltó, a futómű külön-külön is első osztályú, és így, hogy a Mazda egymás mellé rakta őket, nem is csupán az összegüket, hanem egyenesen a szorzatukat adja ki a gépjármű.
Belül kifejezetten csendes, a dízeles kerregés elkerüli az utasteret. A gyorsulás nem egetverő (10.8 100-ra), de abszolút korrekt, városban és országúton is bőven elég lesz. Mivel nem túl erős, ezért adott esetben forgatni kell a motort (3500-nál jön elő a 125 ló ereje), ám a fogyasztás még így is kifejezetten baráti volt, 80%-ot városban, 20-at országúton autózva 6.6 literre jött ki a vége, ami egy ekkora autótól ilyen menetdinamika mellett ragyogó eredmény.
Kattintson ide a galériához!
A váltó remek, hát milyen lenne, ha egyszer japán, és főleg, hogy Mazda. Pont jó erővel, pont jó úton jár, ennél jobb tényleg nagyon nehezen lehetne, igazi élmény „átrántani”, áttenni egyik fokozatból a másikba. És ez nem túlzás. Már jó pár hete annak, hogy kiszálltam a Mazdából, de még mindig benne van a kezemben az a finoman kőkemény járású váltóbot.
A futómű. A futómű egy csoda. Kombival így autózni... ESP-vel kis túlzással még ott is elfordul, ahol Jenson Button már a gumifalba csúszik az F1-ben, de igazán értékes pillanatokat kikapcsolt menetstabilizátorral szerezhetünk magunknak.
Kattintson ide a galériához!
A kombi ugyanis remekül egyben tartható. Picit elengedi a hátát, de jön utánunk, picit megtolja az orrát, de simán elfordítja, picit megcsúszunk 4 kerékkel, de abszolút irányítható marad minden – még tempósabb kanyarokban is. Érdemes kipróbálni, tényleg remek szórakozás, és az is ritka, hogy ez a szó szerepel egy kombiról született tesztünkben.
Ez persze csak azért van, mert ritkán készülnek ilyen remek vezetési élményt nyújtó kombik. Amelyekben elöl és hátul is kiválóan el lehet férni, bőven van hely hátul a csomagoknak is, amelyben jó a motor, a váltó... Egyszóval praktikus és kiforrott, jól autózható és mégis takarékos.
Én mondtam, hogy nehéz lesz rosszat írni róla.
Jöjjenek a piszkos anyagiak. A legolcsóbb Mazda6 kombi az 1.8-as benzinmotorral szerelt példány, 6.669.900 forintért, CE felszereltséggel. A dízelért már 7.219.000 forintot kérnek ugyanezen felszereltség mellett, már ezzel a 125 lóerős motorral, TE-vel már 7.739.900 forintért dobálják a kombit, a tesztautó TE Plus felszereltségi szinjéért pedig 8.089.900 forintot kérnek. Ebben például benne van az a Bose hifi is, ami olyan jól szól, hogy többen azóta emlegetik, hogy mikor hozok már megint ilyen kiváló zenével ellátott autót.
Kattintson ide a galériához!
Érdekesség, hogy a 163 lóerős TE Plusért mindössze 270 ezer forinttal kérnek többet, megfontolandó választás lehet tehát az erősebb motor.
Ezért a pénzért egy ízig-vérig jó autót kapunk a Mazdától, amellyel könnyen előfordulhat az, hogy Bécsbe mondjuk Pécsen keresztül megyünk, csak hogy többet ülhessünk a volán mögött...
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
