Mazda3 1.6 TX: nem fáj az élet

Megemlíteném, hogy a könyöktámasz borítása kissé keményre sikeredett. Csak hogy ezzel túl is legyünk a negatív kritikán.

Vannak autók, amik tetszenek, és vannak autók, amiket inkább kihagynék. Az új Mazda3 szerelem volt első látásra. Még ki sem nyitottam az ajtót, már tudtam, hogy elfogadnám. Aztán beleültem, mentem vele félezer kilométert, és rájöttem: nem igazán tudnék tökéletesebbet összerakni.

Még több Mazda3 kép – galéria!

Az autó fényszórói, hűtőrácsa és formavilága azonnal a nagyobb testvért, a 6-os sorozatot juttatta eszembe, ezt mondani sem kell. Picikét rövidebb, hangyányit keskenyebb, kevésbé robosztus, de egyébként ugyanolyan, mint a 6-os. A fényszórókat nagyon eltalálták, az első burákban elhúzott irányjelző-csíkoktól könny szökik a szemembe, annyira szépek, az elektromos visszapillantók esztétikusak, a lökhárítókon látszik, hogy nem egy péntek délutáni műszakban kapkodták össze, és a 17-es felnikre sem lehet panasz. Összefoglalva: nem tudom eldönteni, hol tetszik a legjobban. Tetszik elölről, tetszik hátulról, tetszik oldalról, tetszik belülről.

Kellett hozzá néhány nap, hogy a kezdeti extázisból kilábalva az autó részleteit is szemügyre vegyem. Észrevettem, hogy a gyönyörűen ívelt karosszériáról levarázsolták az antennát, nincs sem egy gusztustalan törés, sem egy díszléc, helyette szépen ívelt tetővonal, egyenes övvonal, szinte szimmetrikusan döntött szélvédők, függőlegesen is ívelt csomagtérajtó, letisztított kasztni. A hátsó részen hatalmas betűk és jel árulkodik a típus mivoltáról, miközben az ajtónyitót ügyesen a pót féklámpa burájába rejtették. A gyárban még arra is figyeltek, hogy a fekete műanyagból krómozott kipufogóvég kandikáljon ki, és hogy ne lehessen egyszerűen az utcán megcsapolni az üzemanyagtankot.

Az autó alatt 205/50-es abroncsokkal szerelt 17 collos könnyűfém felnik gurulnak, kifejezetten szépen kitöltve a kerékjárati íveket. Nincsenek terepjárós hézagok, nincs feleslegesen fél méteres hasmagasság, az autó mégsem érzi meg az úthibákat. Külső ránézésre akár sportosnak is mondhatnám, de akkor mit mondok majd az MPS verzióra? Alanyunkat inkább a dinamikus és esztétikus jelzőkkel illetném, nagyon eltalált formavilággal, amely mindenkit arra ösztönöz, hogy beüljön a volán mögé. Nézzük, mi minden vár ránk ott.

Még több Mazda3 kép – galéria!

Amint a pilótafülkébe tekintünk, azonnal feltűnik a két első ülés között húzódó középkonzol, a méretes könyöktámasz, a felnyitható tetejű pohártartók, a hál’ Istennek picikére sikeredett kézifékkar (tekintve, hogy soha nem használom), és az ezüstre fényezett váltókeret, amely ívesen kúszik fel egészen a klíma vezérlőihez, a műszerfal két oldalára, és a kormány közepére. Az az érzésem támad, hogy nem egy ötmilliós autóban, hanem egy felsőkategóriás presztízsautóban ülök, amihez az emberbarát ülésekben is partnerekre találok. A fekete szövettel borított ülések pont annyira kemények, hogy még kényelmesek, de nem süllyedek el bennük, a szövet minőségi, az oldaltartásról pedig érzem, hogy nem az iskolapadban ülök.

Az ajtókárpit hófehér és fekete színben pompázik, a kartámasz és a kapaszkodó pont kézre esik, mindegyik ablak elektromosan mozgatható, a visszapillantók elektromosak és ráadásul parkoláskor behajthatók. Mosolyt csalnak az arcomra az ajtók belsejében kialakított fél literes flakon-tároló rekeszek, amelyek úgy vannak kiképezve a műanyag borításban, hogy a palackot vízszintesen behelyezve, majd kilencven fokos szögben elforgatva kiválóan fogják az üdítős dobozokat.

Még több Mazda3 kép – galéria!

A műszerfal, a középkonzol és a kormány is fekete-ezüst színben úszik, a borítás nem az olcsó fajta kopogós műanyag, hanem ismét minőségi szövet, puha műanyag vagy a kormány esetében finom bőr. A műszerfal fehér számlapokból és narancssárga, piros, kék háttérvilágításból áll, az üzemanyagszint-jelző a külön konzolokba helyezett fordulatszám- és sebességmérő órák között, egy tizenkét narancssárga kockából álló skála formájában kapott helyet, alatta a megtett kilométer és egyéb elhanyagolható információk. A műszerfalat egyértelműen a két fő műszer uralja. A kormányon és a középkonzolon is minden piros-kék színben világít, amely egy kisebb pilótafülke belsejére emlékezteti a volán mögött ülőt.

A rengeteg funkció és színesen világító gomb ugyanakkor nem zavaró, inkább kellemes presztízsérzés, hiszen egy nap alatt mindent meg lehet szokni, minden funkció logikus helyen van és megtalálható, nincsenek sűrítve a gombok, nem lehet félrenyomni, minden egyértelmű, világos és szép. Hatalmas pozitívum, hogy oly sok gépjárművel ellentétben itt nem az elakadásjelző piros háromszög került a legfeltűnőbb helyre a középkonzolban, amely – tekintve, hogy soha nem használom – szintén jó pont. A kesztyűtartó mérete a könyöktámasz hatalmas befogadóképességével együtt bőségesnek mondható, ráadásul a hátsó üléssor közepén is találunk két pohártartót és könyöktámaszt, a középső háttámla kihajtásával.

Még több Mazda3 kép – galéria!

A DSC és a tolatóradar egyaránt kikapcsolható funkciók a kormány bal oldalán, a kormánykerékről vezérelhető a tempomat, illetve a rádió funkciói, a középső visszapillantó pedig fényre sötétedik. Az 1.6 TX felszereltség 5-sebességes manuális váltót rejt magában, amelyhez ultrafinom úton járó, kissé fent fogó kuplungszerkezet és szinte magától fokozatba ugró váltókar társul. A slusszkulcsot világító kulcslyuk várja, a kényelemről öt fokozatban állítható, dupla ülésfűtés és két darab szivargyújtó gondoskodik. A csomagtér mérete kielégítő ahhoz képest, hogy középkategóriás szedánról van szó, nem lehet rá panasz. Most, hogy bepakoltunk, ideje elindulni az autóval.

A motortérben a márka 1.6 literes benzines erőforrása duruzsol, 105 lóerős teljesítménnyel és a gyári katalógusban 8.6 literes átlagfogyasztási értékkel. A digitális műszer valóban 8.6 litert mutat, amely főúton, ötödik fokozatban is csak 8.5-re kúszik le, mégsem hiszek egy könnyen neki. Azzal a tudattal, hogy az 1.4 literes Alfám 11 liter alatt nem igazán áll meg, nehezen vettem komolyan az 1.6-os 9 liter alatti fogyasztását. Majd tankolásnál kiderül…

A 105 lóerő nagyjából pont passzol egy ekkora karosszériához, de már az első pillanatokban elfeledteti velünk a gyorsulás vagy a közúti versenyzés legapróbb gondolatát is. A váltó amilyen pontos, a motor annyira nem sportos, kifinomult, kellemes közúti autókázásra tervezték, és ez érezhető is rajta. Teszi a dolgát, szépen húz, ha kell, pontosan alkalmazkodik a családi autókhoz szokott sofőr stílusához. A gumiégetést azonban felejtsük el.

Még több Mazda3 kép – galéria!

Az 5-fokozatú váltó egyszerűen pompás, a négyszögesen kialakított váltógomb a könyöktámaszról pont csuklóra esik, ráadásul a néhány centis csuklómozgatás elegendő ahhoz, hogy sebességet váltsunk anélkül, hogy felemelnénk a karunkat az ülések közötti támaszról. Extra rövid úton jár, extra pontos úton. A kuplung – mint már említettem – kissé fent fog, talán picit hosszabban kell csúsztatni ahhoz, hogy elinduljunk, mint az várható lenne, de néhány piros lámpa után már megszokja az ember, és fel sem tűnik a későbbiekben.

Az autó alatt feszülő széles gumik már önmagukban önbizalmat sugároznak a sportos sofőrök felé, a lejjebb engedett karosszéria pedig még inkább. A futóműre egy rossz szavam nem lehet, egyenes szakaszon kőkemény, nem „hajózik”, a kátyúkat ugyanakkor nagyon finoman elnyeli, kanyarban pedig keményen tart, nem leng ki a háta, nem billegünk egyik oldalról a másikra. Az autó nagyon stabil, sima aszfalton vagy autópályán szinte érezhetetlen, hogy gurulunk, sokkal inkább az út feletti repülés érzését kelti. Hihetetlennek tűnhet, de tényleg így van. Nagyon megszerettem, nagyon kívánom, és még az ára sem veszi el a kedvem.

Még több Mazda3 kép – galéria!

Ennyi szép és jó után úgy gondolom, nem irreális az 1.6 TX felszereltségért kért 5.139.900 forintos vételár, egyáltalán nem. Főleg úgy, hogy tudom: ez a típus szinte legjobban felszerelt verziója, a csúcsot jelentő 1.6 TX PLUS csupán a Bluetooth-technológiás multimédiában és a Bose HIFI-ben tud többet, plusz 300.000 forintért. A Bose rendszer helyett hat hangszórós, mp3-fejegységes zenerendszerrel kell beérnünk, amely – hozzá kell tenni - kiválóan szól.

Ennyi pénzért bármikor megvenném, nem sokat gondolkodnék azon, hogy milyen autót válasszak. Szép, kényelmes, gazdagon felszerelt és felsőkategóriás érzést nyújt. Ja, és amit elfelejtettem: ha nem is 8.6 litert fogyaszt, de 9.0-nál megáll 100 kilométerenként. Városban. És ezért még jobban szeretem.

A tesztet írta: Pirisi Zsolt