Honda Civic 1.4 – nagyon szigorú

Beszállni borzalmas, és ezzel a motorral a vezetési élményt is csak beleképzelni lehet. Ettõl függetlenül azonban imádom az új Civicet!

A Honda Civic még ma is esemény az utakon. Bár már évek óta a piacon van és szinte a budapesti utcakép részét képezi, még mindig sokan fordulnak utána, sokan nézik meg, és talán sokan vannak olyanok, akik ilyenkor újra és újra elhitetik magukkal, hogy a Civic tényleg létezik, és tényleg olyan, mint a képeken.

Pár nap egy Civic volánja mögött, és röhögve gondolok azokra, akik szerint az egyiptomi piramisokat esetleg földönkívüliek építették. Ha valaha jártak is ufók a Földön, sokkal valószínûbb, hogy nem kõépületeket, hanem Honda Civicet terveztek a bolygó lakóinak – ki hiszi el, hogy emberek találták ki és hozták létre ezt az autót?

Semmi értelem, semmi autószerû nincs benne. Na jó, azért persze halvány utalások észrevehetõk a hagyományos autók felé, például az a négy kerék, amit megtévesztésül pont úgy szereltek fel, mint egy Ladára. Kívülrõl feltûnnek még a megszokott helyen elhelyezett ablakok, de – ahá! A hátsón lehetetlen kilátni, így teljesen világos, hogy nem ablaknak, legfeljebb álcázásnak szánták.

A fényszórókra sem lehet mit mondani: teljes, elsõ csíklámpák? Ki hiszi el, hogy egy szigorú japán gyárban megengedik, hogy ilyet készítsenek? Ugyanez hátul, dudorokkal, plexivel, mûanyaggal... – komolytalan kísérlet az emberiség megtévesztésére. A kilincsek is egyértelmûen valami intergalaktikus kisbuszról származnak.

Szóval, a Civic még ma is esemény. Az alatt a pár nap alatt, amíg nálam volt az autó, mindenki ráért eljönni bevásárolni, vagy segédkezni a fotózásban – mindenki kíváncsi volt az autóra. Bevallom, én is az voltam, mert hosszabb ideig még nem ültem az új Civicben, így vártam már, hogy végre törlesszem ezt az adósságomat az autózás oltárán.

A Civic belsõ tere lenyûgözõ. Rengeteg rekesz (ráadásul a kedvenc helyemen, a középkonzolban is van egy, ahol pont elfér a pénztárcám), kiváló ülések, és az az egészen elborult mûszerfal a 3D-ben eltolt, színes kijelzõivel és mutatóival... A digitális sebességmérõt pont úgy építették be, hogy a kormánykerék ne takarja ki. A kormány egyébként remek fogású, nekem kifejezetten tetszett és nem találtam túlzónak a díszítését sem. Minden gomb kézre áll, remekül lehet kezelni róla például a hifit.

A bajok ott kezdõdnek, hogy ebbe a remek térbe valahogyan be kell jutni. Ehhez érdemes a kilincset használni – de ó, jaj neked Honda Civic kilincs! Amilyen pazarul néz ki, annyira lehetetlen, ósdi és illúzióromboló a használata. A kilincsben egy kis kallantyút rejtettek el, amit magunk felé kell húzni, és akkor orbitális kattanás kíséretében kioldanak a zárak és feltárul az ajtó – ezt a megoldást a 80-as évekbõl mentette át a 21. századra a Honda.

És még nincs vége a kálváriának, és a számomra picit értelmetlen megoldásoknak. Az autóhoz szép, piros Engine START gomb jár a kormánytól balra, ám mellé egy teljesen hagyományos és méretes kulcsot is mellékel a Honda. Használata: kulcsot betenni, gyújtás, majd ekkor lehet gombbal indítani a motort... Felesleges túlbonyolításnak tartom, egyetlen haszna ott van, hogy ha lefulladunk, tényleg elég csak a gombot megnyomni, nem kell a kulccsal vacakolni. Igazán megoldhatták volna, hogy ne kelljen kulcsot is használni az autóhoz (a Renault például már tudja).

Ez két olyan apró hiba, amivel a Honda Civic tulajdonosa boldogan vagy bosszúsan, de együtt kénytelen élni. Ilyen még az is, hogy hátra valóban nem lehet kilátni az autóból, este, esõvel nehezítve meg pláne nem. Ezzel az osztott ablakkal a Honda megzenésítette az ismert mondás „mindent a szemnek, semmit a szemnek” remixét.

A nálunk járt tesztautó legnagyobb hibáját azonban könnyen korrigálhatja a vevõ, már amennyiben kívánja, és anyagi lehetõsége is megvan rá: az 1.4-es benzines motorról beszélek. Kerüljék, óvakodjanak tõle és higgyék el: nem akarhatják tönkretenni a civicezés élményét ezzel a semmire nem jó motorral.

A motor 100 lóerõs, de ehhez rögtön hozzá kell tenni, hogy csupán 6000-es fordulatszámtól – és mire 6000-ig felpörög ez a motor, mondjuk harmadikban, mondjuk 2000-rõl, az alatt mérhetõ távolságot tesznek meg a Duna alatt a 4-es metró fúrópajzsai. A motor nyomatéka is roppant csekély, mindössze 127 Nm, és azt is csak 4800-tól tudja, éppen ezért gyorsulni, száguldozni ezzel a Civiccel nem lehet. Ez a pici motor pedig hatalmasat ront az egyébként roppant pozitív összképen.

A pengeéles, lendületes külsõ és a hasonló szellemben összerakott belsõ ugyanis olyan lomhán és lassan közlekedik, hogy szinte már szégyelltem magam a volán mögött. Igaz, régen ültem olyan autóban, amiben ennyire könnyen be tudtam tartani a sebességhatárokat, de borzalmas érzés volt tudni, hogy ha akarnék, se tudnék lendületesen vezetni, országúton elõzni. Forgatásra valami elõjön a motorháztetõ alól, de a „lovasság” mellett a zaj is egyre erõsebb lesz, akusztikus élményrõl sem beszélhetünk esetében

Ez a motor kizárólag arra jó, hogy remek fogyasztási adatokat produkáljon, amihez az autó egyébként hozzá is segít minket. A sebességmérõ mellett zöld lámpácskákkal pontozza vezetési stílusunkat. Ha például motorfékkel lassítunk, azonnal megkapjuk mind a 6 zöld LED fényt, ám a rendszer nagyon szigorú: ha azt tapasztalja, hogy 50-nél nem gyorsítunk tovább, akkor már 50-nél elkéri a hatodikat, különben egyetlen pontot sem ad – na most ezzel a motorral 50-nél a hatodik nagyjából felér a motorfékkel. Egy ideig érdekes volt nézegetni, hogy mit kívánna tõlem a rendszer, de rájöttem, hogy ahhoz, hogy mindig legyen lámpám (és esetenként csak 2, nem is 6), lehetetlen módon kellene vezetnem. Talán megoldható, de akkor pláne elvész az autóvezetés úgymond minden öröme. A fogyasztása azonban így sem volt annyira meredek, 7 literbõl még úgy is eljártam városban, hogy a biztonság kedvéért többször is leszabályozásig forgattam a motort, kíváncsiskodva, hogy vajon hány lóerõt rejtettek el a fordulatszámmérõ felsõ traktusában a tervezõk.

Ami azonban óriási pozitívum, az az, hogy ez az 1.4-es motor egyáltalán nem kötelezõ és lecserélhetetlen tartozék a Civicnek, ó, nem! Ott van például az 1.8-as benzines 140 lóerõvel, vagy a 2.2-es dízel ugyancsak 140 lóerõvel, meg még 340 Nm nyomatékkal is. És akkor a 201 lóerõs Type R-rõl még nem is beszéltünk (2.0 benzin)...

Van tehát választék, és tényleg érdemes olyan motort választani a kocsihoz, amilyenre szükségük lesz. Városi császkáláshoz akár még jó is lehet ez az 1.4, de országúton, pláne autópályán csak a hátrányaival találkoznak majd. Az 1.8-as már remek kompromisszumnak tûnik, 140 lóerõ azért már elég egy ilyen gépsárkányba.

És a Civicben az a legjobb, hogy úgy egyébként minden más csodálatosan a helyén van az autóban. A futómû egyszerre feszes, sportos, de Budapest legvadabb útjain is használható: elkanyarodtam vele egyszer az Éles sarok felé, majd végig a Maglódi úton, át azon a rengeteg kátyún és sínpáron. Túléltem, és az autó is túlélte – nem mondom, egy Dacia Logan talán kényelmesebben vett volna néhány akadályt, de a Civic futómûve abszolút pozitív csalódás volt számomra.

Gyors kanyarokban pedig tart, remekül elfordul és feszesen rajta tartja magát az úton. Nagyon összeszedett autó benyomását kelti, végig azt éreztem, hogy az uralmam alatt tartom, és azt csinálja, amit én mondok neki, amit én akarok tõle.

Az elõbbiekben már utaltam rá, de a kormányzás is roppant pontos, és ebben az autóban találkoztam az elmúlt idõszak egyik legjobb fékével is. Remekül adagolható, fékezés közben teljesen logikusan lehet felengedni úgy, hogy ne bólintson minden benne ülõ, és bár az ereje lehetne egy fokozattal talán nagyobb, így sincs ok a panaszra. Keményebb fékezésnél az ABS is bekapcsol, kellemes talpmasszázst nyújtva a megállás rövid idõtartamára. A helykínálatra sem lehet panasz: elöl jól esik terpeszkedni a kényelmes és jól tartó ülésekben, 190 cm és 100 kg meg sem kottyan a „pilótafülkében”. Hátul már kellemetlenebb a helyzet, és a Honda itt magának csinálta a bajt: az elsõ ülések hátulját kõkemény mûanyaggal „vértezte fel”, amihez fájdalmas még csak hozzáérinteni is a térdünket. Nagyobb emberek éppen ezért kényelmetlenül szinte el sem férnek hátul – más autókban csak nyomja az ülés a térdet, itt azonban még bántja is.

Kicsit csalódtam még a váltóban is. A kuplung nagyon puha, nehéz volt hozzászokni, de használni azért lehet. Fotóinkon látható, hogy a Civic váltóbotja sem teljesen hagyományos, egy nagy gömbben fordul az egész, és bevallom, néha nehezen találtam benne a fokozatokat. Fõleg másodikból harmadikba és negyedikbõl ötödikbe kellett erõsen koncentrálnom, hogy éppen mi merre van, és a 6-os mellé helyezett rükverccel sem voltam kibékülve (jobban szeretem, ha az 1-es mellett van). Nem szoktunk pontozni, most sem tenném, de ez a váltó csupán közepes minõséget képviselt a szememben. Ebben a „lassú jármû” Civicben még elment, de egy erõsebb, sportosabb modellben bosszantana, hogy ilyen bottal szúrják ki a szemem.

Összességében azonban nagyon szerettem a Honda Civicet. Különleges autó, teljesen más irányból közelít egy csomó kérdést, mint más márkák más típusai, ám különlegessége legalább kiemeli a gyakran unalmas autók halmazából. Az 1.4-es modell ára kézi váltóval 4.599.00 forint, az automata árát pedig csak azért írom le, hogy tudják: 300 ezer forinttal többet kérnek a még lomházz kényelemért. Az 1.8-as motorral 5.199.000 forint az alapár, míg a 2.2-es dízelt 6.190.000-tõl mérik kézi váltóval. Ennyi pénzért pedig a Hondáktól elvárható felszereltséget kapjuk, többek között automata légkondival, fûthetõ elsõ ülésekkel, fedélzeti számítógéppel, és az Executive felszereltségével (az 1.8-ashoz és a 2.2-eshez rendelhetõ) üvegtetõvel is.

És hogy mitõl új ez a Civic? Elsõre talán nehéz megmondani, de természetesen a modellciklus felénél sok mindent lecserélt vagy áttervezett az autón a Honda. Új lökhárítók, új hátsó lámpák és új alapmotor (az elõzõ 1.4-es csupán 83 lóerõs volt, míg ez már 100), illetve a váltásban segédkezõ lámpák jelentik a változás legfõbb részét. Ezen kívül új anyagokat használtak az autó belsejének megtervezésekor, új üléseket terveztek, és USB, illetve iPod csatlakozót is mellékeltek a könyöklõbe.

Galéria(klikk!)