Teszt
Ford Transit Connect – Pakold a nagy koffert!

Mózes nem örült annyira a kőből előtörő víznek, mint én a Transit Connect tesztautónak. Egy költözés kellős közepén álltunk.

Életkezdő fiatal párocskaként persze nem kellett háromemeletnyi bútort, könyvet és tárgyi emléket magunkkal hoznunk a családi akolból, ám egy tévé, egy 170x150-as íróasztal, két fotel, több doboznyi konyhai eszköz, egy számítógép és még egy rakás más doboz így sem tudta, hogy hogyan jut át Csepelről Újbudára.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Aztán, mint mennyből az angyal, lekacsintott rám Solymárról a vöröses Transit Connect doboz: jelezte, hogy itt van, dolgozni szeretne, csak vigyem! Vittem.

A Transit Connectet kétféle kivitelben árusítják, hosszabb és rövidebb változatban. A tesztelt példány egy SWB volt, 1.8-as dízelmotorral (mással nem is vehetjük), 110 lóerős változatban (ez lehet 75 és 90 is). Az SWB 4308, az LWB 4555 mm hosszú, ez a raktérben érződik: míg a miénk 2.8 m3-rel érkezett, addig a hosszabb 3.7 m3-es.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Az 1.8-as Duratorq TDCi dízel hangja borzalmas, teljesítménye és fogyasztása viszont remek (7 liter városban!). Igazi kis traktoros dízel, ám arról, hogy még az utastérben is halljuk, a hangszigetelés szinte teljes hiánya tehet. Teherautós érzés, ám nem nevezném fárasztónak, hozzá lehet szokni egészen simán.

A teherautó-feelingre egyébként az tesz rá egy lapáttal, hogy minden furgonos, szállító, teherautó és kamion zokszó nélkül beengedett maga elé. Összetartó, egymást segítő közösségnek tűnnek az áruszállítók.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

A 112 lóerős csúcsteljesítmény mellé 1700-as fordulatszámtól előálló 280 Nm nyomaték érkezik, ami lehetővé teszi az általam olyannyira kedvelt 2000-nél való elváltást. Már ezzel a nagypapás felfogással is jól suhan a jármű, sietni érezhetően lehetne az üresen azért könnyű, 1.4 tonnás Transittal, a 70-80 pillanatok alatt megvan.

A menetlevél kitöltögetésétől nagyjából 2 perc alatt lett elegem, de ez sajnos együtt jár a nettó árral. Egyébként nem nagy teher beírni, hogy Budapest XXI – Budapest XI, csak erről könnyen elfeledkezik az ember, ami súlyos tízezrekbe kerülhet, ha megállít a rendőr.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

A beltér a teherautók luxusvilágát hozza el, felszereltségében is. Van klíma, de kormányról vezérelhető a jól szóló hifi, illetve fűthetjük a seggünket is az ülésen keresztül, ha megtaláljuk a trükkösen elrejtett kapcsolót. Komoly hátrány viszont az, hogy nincs hová pakolni: a raktérben nincsenek rekeszek, nincs hova rakni egy táskát, kabátot, az ülések mögé maximum egy pulóver gyömöszölhető be, a tető fölé illesztett polc pedig alacsony, egy női táska is csak bajosan fér el. Az ülések kényelmetlenül, nehezen állíthatók, és valahogy soha nem lesznek jók, nekünk kell hozzájuk idomulnunk.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Az emberes méretű raktér egyszerre nyelte le a hatalmas, Videoton-méreteket idéző tévénket (minket még nem ért el az LCD-őrület), a hatalmas íróasztalomat (milliméterre pontosan fért be, faltól falig ért, remek dolog ez), egy mikrót, a két említett fotelt, meg még körülbelül 2 számjegynyi dobozt is egyéb kelléket. Összesen 512 kilót pakolhatunk hátra, ezt nem volt kedvem letesztelni tehéntrágyával, a katalógusadatoknak ritkán nem hiszünk.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Egy fél esténk ráment a Transit Connect megpakolására, egy másik fél meg arra, hogy kivegyük a begyömöszölt cuccokat. Az biztos, hogy nélküle is átköltöztünk volna (Zsolt már izzadja a tesztet a nagy, 4x4-es Transitról), de nehezebb, körülményesebb lett volna, vagy várnunk kellett volna még két hetet.

Munkahelynek egyébként ideális ez a változat, persze nem hiszem, hogy mindenki ilyen extra felszereltséggel vásárolná. Árait tekintve ilyen kis Transitot, 75 lóerős dízellel már nettó 3.1 millióért kapnak, a tesztautó ára 4 millió forint körül mozgott az erősebb motorral és az extrákkal. Érdemes megemlíteni, hogy már az alapfelszereltség is tartalmazza a vezetőoldali légzsákot, a vészfékasszisztenst és az állítható szervokormányt, míg rendelhető a klíma, az oldalsó tolóajtó, a hasznos, jól tapadó raktér gumiszőnyeg és a rádió is. Nagyon rossz boltot tehát már ezzel sem lehet csinálni.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Vezetni pedig semmivel sem rosszabb, mint egy 10 évvel ezelőtti személyautót. Már rég nem ketrecbe zárt oroszlán a futár vagy a postás, feltéve, ha ilyen (vagy ehhez hasonló új) haszongépjárművekben telnek a napjai. A hangos dízelmotorral pedig ebben a műfajban együtt kell élni, ezért bőven kárpótol a fűthető első szélvédő, a hidegindítást segítő rendszer (amitől függetlenül télen nehezen indul a szekér) vagy az, hogy akár 270 fokban is nyílhatnak a hátsó ajtók.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Zárszóként még annyit mondanék, hogy teljesen feleslegesnek találtam az üvegezett hátsó ajtót, gyanítom, a megoldást elrendelő tervező egy autófeltörő bűnbanda beépített embere. A legolcsóbb változatokban középen nincs is ablak, ezért tolatáskor sem segít, ráadásul nincs visszapillantó tükör sem, hogy adott esetben szemmel tartsuk a forgalmat.

A Connect 4 külső tükre egyébként is több mint elégséges ki- és körbelátást tesz lehetővé, ez a megoldás tehát egyáltalán nem haszongépjármű-barát.

Szép piros, szép nagy! Transit Connect galéria

Összefoglalva, a Transit Connect az egyik legjobb munkahely, amit el tudnék képzelni magamnak a miniszterelnökségen kívül. Megy alattunk a vas, szól a zene, faljuk a kilométereket, szállítjuk a szajrét, életünk az országút vagy a dugó a Hungária körúton – tökmindegy: eltelik egy nap úgy, hogy miközben ketyegett a munkaidőmet jelző órám, végig autót vezettem.

Autót!

Teszt: Pirisi Marcell
Fotók: Sütő Péter