A Ford szinte messiásként tekintett az új Fiestára, amit minden földi jóval megpróbált ellátni. A hatalmas újító szándék közepette azonban a minõség mintha háttérbe szorult volna. Kategóriájának legjobbja lehetne egy jobb kis dízellel!
A Ford Fiesta tagadhatatlanul megújult – és esetében nem csupán arról van szó, hogy feljebb húzták a szemeit, domborítottak egyet a motorháztetõn és megnövelték a kerekeit. Nem: a Fiesta egy vadonatúj modell, ami egyszerre szebb, nagyobb, könnyebb, alacsonyabb és korszerûbb az elõdjénél.
- Hogy tudtak abból a régi csúnyából egy ilyen szépet csinálni? – álmélkodott egy ismerõsöm a Fiesta elõtt. Tagadhatatlan, hogy nagyon eltalálták a külsejét. Mindenhol pont annyi, mindenbõl pont annyi, amennyi kell, ami még nem sok, de ami már bõven elég ahhoz, hogy vonzza a tekintetet. A csodálatos, a kerék fölé felhúzott elsõ lámpáktól kezdve az ajtókon megfigyelhetõ dupla övvonalakon át a kis hátsó szárnyig minden a helyén van, és olyan egész, kompakt autót ad ki, mint más vonalak csak nagyon ritkán.
Nagyon nagy elõnye még a szín is: nem hivalkodó, de azért ki is emeli a tömegbõl, ráadásul ezzel a bordós-vörössel nagyon jól néznek ki a gyárilag sötétített hátsó ablakok is.
A felnikkel bezárólag tehát külsõleg minden a helyén van, és ez tényleg akkor látszik meg nagyon, ha visszaemlékezünk a bumfordi, esetlen, csúnyácska elõdre. Nagyon tetszett a hátsó Fiesta logó, és az „i” piros pontja (utalva arra, hogy a TDCi feliratban is piros az „i” és a pontja) és az, ahogyan a hátsó csomagtartó nyílt. A hátsó szárny a tetõre merõlegesen pihen meg, ha felnyitjuk az ajtót, a rakodó nyílás így hatalmas, és a fejünket is nehezebb bevernünk egy hirtelen mozdulattal.
És az igai szemkápráztatást belülre hagyta a Ford. Végre egy olyan autó, ami fel akar vidítani! – örvendeztem, amikor megpillantottam a világos belsõt, a fehér, szürke, homokszínû anyagokat, és persze a különleges középkonzolt. Az anyagok minõségébe itt-ott bele lehet kötni (egyszerû gumi és mûanyag felületek alkotják a tér nagy részét), de a belsõ tér hangulata kétségkívül remek.
Ejtsünk pár szót a középkonzolról, ami a Fiesta talán legnagyobb újítása. Mûszerfal tekintetében a Honda Civicet szokták felhozni példaként az autós újságírók, mondván, a Honda már itt tart, ti meg még mögöttük kullogtok egy körrel. Nos, csodálkoznék, ha a kategóriában a jövõben nem a Fiesta megoldása lenne hasonlóképpen felhozva: stílusos, jó elrendezésû, és ami még ennél is fontosabb, jól használható az egész rendszer. A legfontosabb adatokat természetesen a mûszerfalon is megkapjuk (fogyasztás, megtett km, stb.), ám az összes egyéb információ a középsõ kis képernyõn jelenik meg.
Így például a rádiót is innen kezelhetjük, vagy az autótelefont is, amit viszont nekem sehogy sem sikerült mûködésre bírnom. Rengeteg a gomb (köztük egy 0-9-ig számozott telefon pad), de pár odanyúlás után egész könnyen kitanulható, hogy mit hová helyeztek a mérnökök, mert logikusan tették.
Az elakadásjelzõ alá betett kis rekesszel azonban nem tudom, hogy mit szerettek volna a Fordnál: annyira mély, hogy a kisebb kezûek nem érik el a végét, és annyira szûk, hogy a nagyobb tenyerûek be sem tudják tenni a mancsukat. Egyetlen, meglehetõsen „balkáni” megoldást találtam a belehelyezett tárgyak visszanyerésére: kis gázfröccs után engedelmesen kizuhan belõle minden...
Van azonban egy nagyon komoly veszélyforrása ezeknek a forradalmi megoldásoknak, mégpedig a megbízhatóság. Megbízhatóság terén peidg már most, 15 ezer kilométer után is hagyott kívánnivalót maga után a Fiesta.
Az autó egyik legbosszantóbb tulajdonsága volt, hogy bizonyos idõközönként kikapcsol a rádió és lefagy a központi számítógép. Nem volt nehezen orvosolható hiba, csak újra be kellett kapcsolni a hifit (néha 1, néha 2 gombnyomással), és elhárult a baj – legalább 20-25 percre. De az egész roppant kínos: itt van egy elvileg új, elvileg kiforrott, tesztelt autó, és ilyeneket mûvel benne 15 ezer km után a hifi? Nem ígér sok jót az ilyen teledrótozott, megbonyolított autóknál amúgy is Achilles-saroknak tekinthetõ megbízhatóság terén.
Apró hibának tûnhet, de higgyék el, nagyon sokat elvesz az autó vezetési élményébõl egy ilyen baki. Gyakorlatilag óránként 2-3-szor szitkozódás szakítja meg az amúgy békés utazást, amit senkinek sem kívánok.
A ki-kikapcsoló hifi mellett még egy roppant gyenge pontja van a Fiestának, mégpedig ez az 1.4-es dízelmotor. Hangos, sõt, nagyon hangos, ráadásul mivel csak 68 lóerõ, nem is nagyon megy. Fickósságot egyáltalán ne várjunk az autótól, és még ha lomhának nem is titulálnánk, nagyon közel áll hozzá. Hiába turbódízel, nem indul neki, nem igazán ruganyos, nem lehet kihasználni azokat a jó tulajdonságait, amiket egy turbós motornak.
Egyedül a fogyasztása az, ami kárpótol a hangos és gyenge motor miatt, az viszont nagyon: városban 6.5 literrel jártunk el vele, ami szép teljesítmény, igaz, a nevetségesen alacsony katalógus adatokat (város: 5.3, városon kívül: 3.5, kombinált: 4.2 liter) nem lehet megközelíteni.
A felsorolt kisebb hibáktól eltekintve azonban szinte tökéletes autó a Fiesta. A méretei rendben vannak, négy személynek némi helyezkedés és üléstologatás után akár még kényelmes is lehet az autó, de azért ez nem egy Mondeo, de még a Focusnál is kisebb. A menetdinamikát „korlátozza” a motor, ám a futómû ennyire nem szigorú: észrevétlenül teszi a dolgát, ami talán a legjobb kritika, amit az egység kaphat. Mivel Ford, így képes gyors kanyarokra, sávváltásokra, feszíti, tartja az autót, ám kátyúkon, földutakon sem szûnik meg jól mûködni, bírja a gyûrõdést.
A vezetési élményre erõs közepest tudnék adni, de ez a Fiesta (fõleg a dízellel) nem is erre lett kitalálva. Szeli a kilométereket, kényelmesen ültem benne, a kormány és a váltó kézre áll, a kapcsolási érzet is rendben van. A nagyon nagy belsõ és a valamivel kisebb, de ugyancsak méretes külsõ villantást vezetési élményben nem tudja visszaadni az autó, ám ez nagyon nem is zavart. Beleültem, remek környezetben eljutottam onnan, ahonnan indultam oda, ahová tartottam, egy olyan autóban, ami után nagyon sokan megfordulnak és tényleg nagyon jól néz ki. Talán úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy nem vezetési, hanem felhasználási értéke van az autónak. Ezzel nem lehúzni szeretném vagy rontani a nimbuszát, teszi a dolgát, megy és mûködik. Teljesen más, mint a nem rég tesztelt Mazda2: az belülrõl unalmas és semmitmondó volt, viszont egy pörgõs kis benzinessel és a nagyon feszes futómûvével domborított egyet az utakon. A Fiesta ezzel ellenkezõ úton halad: a stílusos, kidolgozott megoldások mögött egy lomha 1.4-es dízel és egy kényelmesen sportos futómû rejtõzik. Más világ, és tényleg csak ízlés kérdése eldönteni, hogy kinek melyik a jobb.
Az autó alapára 3.5 millió forint, ami egyáltalán nem kevés, de megfizethetõ egy ilyen trendi, remekül kinézõ, épp most frissített autóért. Az igazán nagy kérdés az az, hogy mennyire lesz megbízható mondjuk 2-3 év használat után, és ez az, amire az 1 hetes tesztelés után sajnos nem tudunk választ adni. Az mindenesetre látszik, hogy ahol csak tudtak, megpróbáltak spórolni a mérnökök, és ez nem tett jót a belsõ minõségérzetnek. A hifirõl pedig már beszéltünk eleget, reméljük, hogy csak egyedi hiba, de tartunk tõle, hogy nem...
Verdikt - összefoglalás!
Szerettem az új Fiestát, hiába voltak hibái. Értékes autó, mert az elsõ Focushoz hasonlóan csak úgy dobálja az ember felé az újdonságokat. Hibái ugyan vannak, de mind a kettõ kijavítható: nem kell az 1.4-es dízelt venni, illetve el kell vinni márkszervizbe az autót, ha haldoklik a hifije. Üde színfoltja a nekem egyre jobban tetszõ autófelhozatalnak, szerintem az egyik legszebb európai Ford, ami valaha készült, kívül-belül egyaránt. Az elõzõ generációs Fiesta után talán elképzelhetetlen, de ezért az autóért lehet rajongani (ezt több nõi ismerõsöm õ reakciójának ismeretében is mondom).
Tekintse meg galériánkat!
A tesztet írta:
Pirisi Marcell (pm)
_290_main.jpg)
_290_gallery.jpg)
