A Dacia nagyon merész vizekre evezett a Sandero Stepway-jel, eddig ugyanis nem ígért semmit, csak egy autót 4 kerékkel. Ez most változott: a Stepway egy vagány, fiatalos, belevaló „verda” ígéretét hordozza és közvetíti a külvilág felé.

Megszokott, hogy az importőröktől a legjobban felszerelt tesztautókat kapjuk. Dacia még nem járt nálunk klíma vagy fedélzeti komputer nélkül (leszámítva a haszongépjárműveket), mint ahogy mindben az erősebbik dízel erőforrás ketyegett.

Úgy tűnt, a Stepway-jel megtört ez a sorozat. Nagyon vártam, hogy végre ismét Daciát vezessek, mert az előző modellek (Logan MCV, Sandero) elnyerték a tetszésemet: semmi gond nem volt velük, mindent tudtak, amit egy autónak tudnia kell, csak gyengébb minőségű anyagokból rakták össze őket. Gondoltam, a Stepway, mint afféle „csúcs Dacia” sem lesz kivétel. Aztán beleültem.

Kívülről tényleg ördögi! Galéria a Stepwayről!

Hűűűű, mondom, most vagy kihúztuk a gyufát az importőrnél, vagy csak poénból, de valamiért az alapváltozatot kaptuk. Állítanám a kormányt – semmi. Nincs, nem lehet. Nem állítható. A tükrök sem elektromosak, kézzel kell belőni őket. Kartámasznak se híre, se hamva, igaz, mintha az az előzőekben sem lett volna. Megfogom a kormányt – tiszta műanyag, mint ahogy a váltóbot teteje is, ez korábban legalább fényes volt. Az ajtók belseje is öntött műanyag, és akárhogy is keresem, nem látom a B oszlopokon az „Air Bag” feliratot.

Hehe. Végre egy nullextrás, cserébe full alap román szekér – vihogtam. Tetszett.

Kívülről tényleg ördögi! Galéria a Stepwayről!

Kapcsolom az egyest, a váltó a jól ismert, élettelen kattanással zúdul a helyére. Indulok, de alig mozdul. Végül aztán mégis. Rájövök: 3-asból indultam. Leszidom magamban a váltót, megdicsérem viszont a 85 lovas, ezerszer kipróbált, jó kis 1.5 dCi motort. Kapcsolnám aztán a kettest, de nincs ott.

Elfogyott a kettes.

A helyén „megállt” a váltóbot. Mégis 1-esből indultam az előbb, akkor viszont...