Teszt
Citroen C3 Picasso – Újra itt, újra együtt

Zöldessárgában már vezettem, most navigációval, világos belsővel és bordó külsővel érkezett.

Amikor Zsolt néhány hete szólt, hogy március végén teszt autót hozunk a Citroentől, reménykedtem, hogy a C3-ast sikerült lezsíroznia. Amikor lediktálta a telefonban az autót, visszakérdeztem: biztos, hogy Picasso lesz? Egészen biztos? De az már volt, Zsocó, nem? Dehogynem, hát én vezettem. És a C3 mikor lesz?

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

A válasz hallatán picit elszomorodtam, néhány hetet még várnunk kell a Zenith-szélvédős új csöppségre, addig itt van ez a bordóra fényezett, jó megjelenésű C3 Picasso.

Abban bíztam, hogy legalább benzinmotoros lesz, hiszen a dízelt már kipróbáltam korábban egy zöldessárga darabban, teszt is született róla. Az autó átvételénél aztán kiderült, hogy ebben is ugyanaz a motor van, szóval ez sem jelent újdonságot.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Amikor beültem a kocsiba, szemet szúrt a navigáció, ezért megnéztem, Exclusive a felszereltség. Reméltem, hogy az előző C3 Picasso nem ilyen volt, aztán most megnéztem itthon a fotóit, és de. De tudják mit? Különbség akad bőven. Picit sztorizgassunk.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Zsoltival rögtön össze is vitatkoztunk azon, hogy miféle szerzet ez a C3 Picasso. Családi autónak kicsi, fiatalos kisbusznak nem elég sportos, női autónak nagy, férfi autónak túl kecses. Szerintem egyébként fiatalos, de Zsoca szerint túl sok rajta az ajtó és túl vízszintes a tetővonal, szóval erről szó sem lehet. Szerinte családi kocsi, de nekem arra picinek tűnik, hátul maximum 14-15 éves korig férnek el a gyerkőcök, utána váltani kell. A csomagtartó sem az a hatalmasság: ha előre toljuk a hátsó üléseket, megvan az 500 liter, de ha lábtérre is vágyunk, 385 litert kapunk. Ebből négyen nehezen utazunk le a Balatonra.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Nem véletlen talán az sem, hogy meglehetősen kevés C3 Picassót látok az utakon. Ennek persze az is oka, hogy tavaly jelent meg, tavaly óta meg meglehetősen kevesen vásároltak új autót, és akik megtették, azok is jobb ár/érték arányú dologra költötték a pénzüket, mint a stílusa, eleganciája és kidolgozottsága miatt mostanában picit drágább Citroenek. Hallani is, hogy nehezen tudnak mit kezdeni a Renault áraival a PSA konszern tagjai: az agresszív árképzésű Megane-család (beleértve a Fluence-t is) például mindent visz a maga piacán.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Egyébként a Citroen is óriásit akciózik, a legolcsóbb C3 Picasso például 2.990.000 forinttól elvihető, ez egészen pontosan 700 ezer forint kedvezmény a normál listaárhoz képest. Ez olcsóbb ár, mint a tavalyi, de nem árt tudni, hogy 2010-re a Collection és Exclusive felszereltség mellé megérkezett legolcsóbbnak a Tendance is, amelyben például nem alapárasak az oldallégzsákok, a függönylégzsákok, a tempomat és a klíma sem.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

A miénkben bezzeg minden volt az USB-s hifin, az alufelniken és a félig alcantarás üléseken kívül. Üvegtető, kétzónás digitklíma, Bluetooth csatlakozási lehetőség, tetősínek, üvegtető és navi is helyet kapott a dobozban, ez utóbbi elhelyezése azonban nem várt nehézségeket okozott a Citroen belsőépítészeinek - és nem térben, mert az elegánsra sikeredett.

Szerencsére a navigáció képernyője elegánsan illeszkedik a nélküle és vele is kompakt műszerfalba. Az alábbi fotón a zöld, navigáció nélküli C3-as belseje látható.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Nézzük meg: a baloldali, fehér/narancssárga képernyőn a sebességmérő, a tempomat és a fordulatszámmérő adatait közli a rendszer, mellette a fedélzeti számítógép duruzsol a rádióval együtt, a szélsőn pedig a visszajelző lámpák kaptak helyet. Ez viszonylag rendben van, bár az eltérő stílusú és minőségű képernyők picit összeszedetlennek tűnnek használat közben. Na, erre most bejött a navigáció és borított mindent.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Peugeot-Citroenéknél megszokott, hogy a navigációs képernyőn kezeljük a hifit is, így oda költözött át a fedélzeti számítógép egy része. A középkonzol megkapta a nehezen és gyakran logikátlanul kezelhető gombokat és menürendszert (erről egy picit később), ám a mérnökök egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a középső, korábban fedélzeti komputerként szolgáló képernyővel. Megszületett a nagy (és elég rossz) ötlet: osszuk meg a funkciókat!

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Az a felület, amin korábban mindent állíthattunk, most csupán a fogyasztással kapcsolatos információkat jeleníti meg. Azt is csak egyesével. Tehát az egész képernyő azzal van tele mondjuk, hogy 5.7L/100 km. Bájos, csak teljesen felesleges.

Egyébként is régóta érik bennem, hogy megfeddjem a PSA fedélzeti számítógépét, és akkor most letudjuk ezt is, legközelebb csak visszahivatkozok erre a bekezdésre. Szóval az még odáig rendben van, hogy 4 képernyőt kapunk egy C3 Picassóban, mert így adta ki, legyen. De a kezelésük már tényleg agyrém. A középkonzol alján található panelen van egy nagy tekerő.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Na, azzal mindent csinálhatunk, csak hangerőt nem állíthatunk, ha épp a hifi szól: arra van egy külön billenő gomb a sofőrhöz közelebb eső oldalon. Rendben. Ha megnyomjuk, felugrik egy menü, amiben navigálhatunk tekeréssel is, de ha akarjuk, a másik oldalra helyezett számléptető billenő kapcsolókkal is, fel-le-jobbra-balra. Ha beállítanánk a zene hangszínt, azt csak a kettő kombinációjával lehet, csak az egyikkel nem fog sikerülni a basszust és a magasat is beállítani.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Tovább is van. A navigáció nagyjából logikusan működik, a tekerővel a térkép részletességét állítjuk, tökéletes. Lépjünk fel a fogyasztásmérő különmonitorra. Vannak mellette gombok. Nekem hosszú karjaim vannak, így némi fészkelődés után odaérek hozzájuk és nyomogathatom őket. Lehet nullázni, ami remek, de van egy kis menü is, amit tekerő nélkül kellene kezelnem. Automatikusan lépteti magát a rendszer. Átláthatatlan, borzalmas. És hogy váltok az átlagfogyasztás és a pillanatnyi között? Nem, nem ott. Arra van egy külön gomb.

Az ablaktörlőkar végében. Azt kell megnyomni hozzá. Na, erre már csak a kézikönyvből jöttem rá.

Persze ettől még nem rosszabb autó a Picasso, csak furcsább. Amolyan franciás, de ez akkora közhely, hogy nem csodálkoznék, ha le sem mertem volna írni. Ehhez nagyjából 2 óra hozzászokni, aki tehát ilyet vásárolna, ne ijedjen meg, nem forr fel az agyvize, mire kitanulja az autó működését. Csak bántóan bonyolult, összeszedetlen és logikátlan ez az egész rendszer. Picit várom már a következőgenerációs Citroeneket, hogy lássam, tanultak-e ezekből a hibákból, vagy ismét elkövetik-e azokat.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Kívülről és belülről egyébként telitalálat ez a jármű. Gyakorlatilag mindenkinek tetszik, nézik is bátran. Az Auchan parkolóban egy 4 tagú család állta körül, aztán amikor kiriasztottam, udvariasan távoztak, de annyit azért megjegyeztek, hogy nagyon szép kocsim van, nagyon jól néz ki. Semmit sem tévedtek.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

A C3 Picasso dögös, a vérvörös kódnevű bordónál tényleg csak az a lime zöld áll jobban neki, amivel a nyáron próbáltam. Az eleje, a közepe, a háta, a lámpák, a kilincsek, a kis bevágások, a fekete oszlopok, az üvegtető mind-mind rendben vannak, tetszenek és szépek. És csak azért nem mondhatjuk, hogy ilyen autókat csak a franciák tudnak építeni, mert a Kia megcsinálta a Soult, ami ugyanez a kategória, csak jobb hifivel, hitványabb belsővel és bakancsabb, szögletesebb formákkal.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

A navigáció mellett a másik újdonság a világos belső tér volt. Szeretem a világos belső tereket, de a Picassónak nagyon jól állt a feketés-sötét is, szóval nehezen tudnék választani, ha muszáj lenne. Elegánsabb, fényesebb és látszatra tágasabb ezzel a bézs-fehér-vaníliával az üreg, ahol megbújunk, viszont jobban koszolódik, gyakrabban kellene tisztítani. Az biztos, hogy a műszerfal vajszínű betétjei jobban „kiadták” magukat a sötét beltérnél.

Nagy előny és nagy okosság az is, hogy a műanyagokat alaposan megmunkálták. A műszerfalborítás nem kőkemény, hanem puha, szépen megmunkált anyagok alkotják. A kormány jó fogású, az ülések kényelmesek, a kartámasz hasznos és jó.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Menni meg ugyanolyan vele, mint korábban volt. Nehéznek érződik, az agyonfojtott dízelmotort pörgetni kell, hogy rendesen tudjunk elindulni vele. A turbónyomás után egy darabig hasít, aztán megtorpan, sokat kell használni a nyúlós-mázas érzést keltő váltóbotot. Más kérdés, hogy nyomatékból akár 1800 alatt is eljár. A kuplung már 8000 km után is kissé viseletesnek tűnt, remegő, karcos érzés volt benyomni, elhasználódott az újságírók lábai alatt. A Picasso nagy hátránya, hogy komoly tömegével nehezen, csattogva birkózik meg a futómű. Az utazás közepesen kényelmes benne, viszont a csattanások, ütések, koppanások eleinte megrémítik az embert. Mintha kevés lenne benne a csillapítás. Az ajtók is hangosan, rezonanciával csapódnak, a gumi nem tompít eléggé.

Fogyasztás szempontjából jó társ a Picasso, városban 6 liter körül simán el lehet járni vele, országúton akár 5 liter alá is simán benézhetünk, ha defenzíven vezetünk és nem hajszoljuk a halálba az 1.6-os dízelt. Lóerőből 109, Nm-ből 240 (túltöltéssel 260) került bele, ezzel gond nélkül megleszünk, autópályán is bőven elég, a végsebesség 183 km/h, a gyorsulás 11.2 100 km/h-ra. Ehhez a motorhoz alapáras az ESP is.

Remek fotók a Picassóról - galériánkban!

Érdekes, hogy a gyári adatok 6.4 literes fogyasztást adnak meg városra, nálam viszont 5.7 litert evett 200 városi km alatt. Vegyesre 5, országútra 4 litert sugall a katalógus.

A C3 Picasso másodszor jött vizsgázni hozzám és másodszor ment át csont nélkül „elfogadnám” osztályzattal. A helyzet viszont az, hogy 4.650.000-es alapára (ami persze ultraakciós) elég magas akadály köztem és az autó megvétele között.

Tetszik a dolog, jó gépkocsi, jól teszik, ha ilyet vesznek. De ebben a mostani, autóeladás szempontjából nehéz helyzetben sajnos nem a C3 Picassónak áll a zászló, hanem a kisebb, olcsóbb modelleknek, amelyekben nem fizettetik meg azt a stílust, amit ez a jármű kétségtelenül képvisel.

Teszt: Pirisi Marcell
Fotó: Sütő Péter