BMW 530d (F10) – Vágyfokozó irigység-generátor

Ha feltűnik, egy pillanatra csak, de megáll az élet. Magára vonzza a tekinteteket, majd tovasuhan.

Prológus - arról, hogy nem is olyan könnyű tesztet írni egy olyan autóról, amihez foghatót még nem vezettél korábban...
- Marci, erről az autóról neked kellene tesztet írni. Én a Mazda6-ról már leírtam mindent, amit egy tökéletes autóról el lehetett mondani. Vagy akkor írjam át utólag az összes tesztemet? (Zsolti, két nappal a BMW 530d tesztautó átvétele előtt)

Elegáns cethal, ebből a szögből tespedős lámpákkal

Nem leszek álszent. Nem veszem fel az autós újságokban gyakran megfigyelhető távolságtartó stílust. Nem fogok nüanszokon kötekedni, fennakadni a semmin, idétlennek tartani a szokatlant. Köszönöm, hogy ezt leszögezhettem, és lelkiismeret-furdalás nélkül folytathatom az írást.

Az új 5-ös BMW-ről (amely az F10 kódnevet viseli, és az E60-as utódja) a legtöbbször az alábbi, lekicsinylő megjegyzéseket hallottam vissza:

A magasba tör!

- ez egy 7-es BMW, amelyet túl sokat mostak, ezért összement
- ez egy 5-ös BMW, de túl kicsik, szinte 3-as BMW-sek a hátsó lámpái
- ez egy 5-ös BMW facelift
- ez egy kudarc az előző 5-ös BMW után.

És így tovább. Hogy az új 5-ös felismerhetetlen a BMW-k áradatában. Már nem is agresszív, de semmiképpen sem új. Nem illik össze az eleje a végével, a közepe nem képvisel semmit. Megannyi lesújtó vélemény. A legtöbb azonban megtöltetlen puskaporos hordó csupán. Engem kilóra megvett az F10.

Szerencsésnek érezhetem magam, hiszen az autolabor.hu-n én lettem az új 5-ös BMW felelőse. Én voltam ott a bemutatón, ahol az állam leesett, és eldöntöttem, hogy nem űrhajós, hanem ilyen autó tulajdonosa akarok lenni. Én voltam ott azon a BMW tesztnapon, ahol roppant ügyes helyezkedéssel elértem, hogy három 5-öst is vezethessek, Z4, 7-es és X6 mellett. Roppant ügyes helyezkedéssel és némi matekkal elértem, hogy az összes felvonultatott autót és motorváltozatot kipróbáljam, míg a kevésbé élelmeseknek meg kellett elégedniük csupán 2 modell azonos variánsaival...

Lelkesedésem akkor hágott a csúcspontjára, amikor az X3-as tesztre 5-ösökkel utaztunk Szlovéniába. A parkolóban egyből beleültem az egyik, üresen várakozó 5-ösbe, nem törődvén azzal, hogy kik lesznek az utastársaim. Mindegy is volt, én vezettem, az enyém volt az autópálya, a nyomaték, a szerpentin... Hazafelé is én kezdtem, aztán amikor az előző éjszakai csúnya szétcsapatástól csaknem horkolva borultam a kormánykerékre, kelletlenül adtam át helyemet a Totalcaros kollégának. Azok a szép idők...

Beleolvad a luxuslakótelpi környezetbe

És most is hozzám került az 5-ös. A lehető legsuttyóbb módon, a Kökire buszozva, onnan vonattal jutottam ki Vecsésre, fél órát sétáltunk a barátnőmmel, másik felet a vonatra vártunk a -8 fokban. Ha egy Dacia Logant hoznak elém, hogy üljek bele, azt is megköszönöm, de így, hogy egy tisztára mosott, teletankolt, feljáróra parkolt, 22-23 milliós autóba ülhettem, úgy éreztem magam, mint aki egy lottónyereményért tekert el biciklivel.

Az F10 külseje valóban nem a nyílt agresszióról szól. Hanem az elrejtettről. Az E60 bemutatásakor sokkot kapott az autós világ, évekig rettegtünk egy sávot váltani készülő 5-östől, vajon elég udvariasnak tűnünk-e, vagy megharagszanak ránk, mert villantani mertünk. Az új 5-ös semmilyen ehhez hasonló életérzést nem sugároz, egyszerű vonalai, letisztult formái, kevésbé merész megoldásai inkább a nyugodtságot szimbolizálják. Még akkor is, ha a visszapillantó tükörben feltűnő F10-es BMW ugyanúgy riadalmat kelt az előtte autózókban, mit elődje...

Szelíd, mint a ma született bárány. De a báránybőrbe bújt farkasról is hallottatok már, ugye!?

Megosztás

A fújtató arc, a szteroidozott vesék, az előre ugró tekintet kíméletlenül őszinte: ne akard megtudni, hogy képes vagyok-e lenyelni az autódat, mert könnyen lehet, hogy sikerül! – kiáltja maga elé az F10.

A legelvitathatatlanabb viszont az, hogy az új 5-ös BMW tüzetes megismerése után már nem tudom komolyan venni az előző szériát. Sufnituningnak hat a széthúzott szemöldök, a lendületes, karakán hátsó lámpa, a gömbölydeden éles vonalak – nevetnem kell, ha rájuk nézek, már elnézést. Az F10 férfias komolyságához képest az E60 immáron a lázadó tinikorszakot testesíti meg.

Méretei hatalmasak, ám a tér egy része elvész, mire beleülünk

Annak a bemutatásakor az unalmasra sikeredett E39-es széria feldobása, a figyelem megszerzése volt a fő cél. Bangle ezt hozta is, évekig arról beszéltek, hogy milyen lett az új 5-ös, utána évekig arról, hogy milyen lesz a következő. Egyszerre lesz vajon autó és tömegpusztító fegyver? Hát nem.

A BMW ráérzett, hogy egyszerre kettőt lépett előre az E60-as szériával, ezért ha most csak ugrik egyet fölfelé, semmivel sem marad le a hozzá lépésenként közelítő konkurenciától. A Mercedes E osztálynak két generáció kellett ahhoz, hogy olyannyira karakán és észrevehető autóvá váljon, mint az előző 5-ös. Mi lenne, ha a mostanival inkább a tökéletes, elegáns autót készítenénk el, és majd újabb 8 év múlva törtetnénk ismét előre?

Akik meg kitartanak amellett, hogy ez így nem elég „raj”, nem elég félelmetes, vegyék figyelembe azt is, hogy a kopasz testépítők, aranyfukszos maffiózók azóta egy teljesen más kategóriába szerettek bele, ők az X5-ösöket, Q7-eseket töltik meg. Az 5-ös BMW nyugodtan lehetett ismét az elegáns úriemberek öltönyének kiegészítője.

A hátsó lámpák teszik egyelőre nehezen felismerhetővé, félúton a 7-es (kialakítás) és a 3-as (méretek) között

Az utastérben tapasztalható állapotokról nem tudok más véleményeket idézni. Szó szerint akadt el a szava mindenkinek, aki beleült. A hagyomány és az egyszerűség remekül működik együtt az újdonságokkal, a hightech-kel. Állatorvosi lovunk legyen a műszeregység.

A hagyományos, négy órás elrendezés a lehető legegyszerűbb, amit el tudunk képzelni. Fekete alapon fehér számok, vékony mutatók, tű éles, tökéletesen leolvasható értékek. Funkcionalitás a legmagasabb szinten, tökéletes anyagokból, kidolgozottsággal, de mégsem bonyolultabban, mint egy 120-as Skodában anno (ahonnan a gázpedál is ismerős lehet, a lámpák kapcsolójáról nem is beszélve).

De a műszeregységhez tartozik egy színes, folyadékkristályos képernyő is, amelyen az aktuális fogyasztás (és az EfficientDynamics rendszeren belül visszatöltődő elektromosság) mellett minden más adatot is megkapunk az autóról, a fogyasztásától kezdve a nyitva lévő ajtókon át mindent. A képernyő tökéletesen illeszkedik a négy órás egységbe, olyannyira, hogy egy éjszakai vezetésig az sem tűnt fel, hogy valójában egybetartoznak a különbőz felületek...

Megosztás

Az ülések – vagy fotelek – természetesen ultrakényelmesek, több száz kilométer után sem törik a feneket, vagy fájdítják a hátat. Mindent elektromosan állíthatunk, néhány percnyi keresgélés után pedig az eddigi legtökéletesebb üléspozíciómat vettem fel. A kis átmérőjű kormány vastag karimáját a legminőségibb bőr borítja, amit valaha fogtam, tökéletes kidolgozottság hibák, felesleges extrák, szemfényvesztés nélkül.

Minőség, biztonság, rend, rendszer.

Az autóban ülő személyek tökéletesen izolálva vannak egymástól. Ha bolhás is az útitársad, nem fenyeget veszély, ekkorát egyetlen aprócska állat sem ugrik. Az extraszéles könyöklőn egymás mellett pihentethetik karjaikat az elöl utazók, a hatalmas kijelző pedig több részre bontható, ha jobban akarnánk kihasználni.

A sokadszor továbbfejlesztett iDrive rendszerrel mára semmi baj nincs. Én a kezdeti, sokat szidott verziókat nem próbáltam, a mostanival bárki gond nélkül együtt tud élni, aki helyett nem a fia kapcsolja be a PC-t, mert még az sem megy neki. A navigáció a legeldugottabb helyeket is ismeri, pontosan tudja a házszámokat, minden logikus, a rengeteg felesleges kattintgatást pedig a kihelyezett, beprogramozott gombok nyomkodásával akadályozhatjuk meg.

Hatalmas a kijelző, széles és magasra húzott a középkonzol

Voltak pillanatok, amikor körbepillantva az utastérben az járt az eszemben, hogy a vezető csupán megtűrt rossz ebben a különös precizitással és átgondoltsággal összerakott német belsőben. Hogy a BMW főmérnökei azóta is azon kínlódnak, vajon mindenre gondoltak-e, és hogy van-e a Földön olyan apró törpe, vagy hatalmas óriás, aki elől kitakarják a nap sugarai a képernyőket, akinek kényelmetlenül kell hajlítania a karját a váltóbot piszkálásához, és így tovább. A vezető az egyetlen faktor, amellyel csak hozzávetőlegesen tudott számolni a BMW. Minden más úgy tökéletes, ahogy van. Mindennél van persze jobb, de saját akaratomból egy darab kárpitot, nyomógombot sem helyeznék át. Masszív, pozitív kisugárzású, tiszteletet parancsoló, nagy tudású gépezet.

Az extralistáról az igazán egzotikus tételek azért hiányoztak. Nincs infrás hőkamera, padkafigyelő kamera, kereszteződésekbe benéző kamera, automata parkoló rendszer, színes HUD – egyedül a 8 sebességes, Steptronic váltót kaptuk meg, néhány egyéb apróság mellett.

Még a betétek is szépek, kellemesek

Ez a váltó 245 lóerőt és 540 Nm-t kezel le tökéletes egykedvűséggel, a vezetési stílusunkhoz másodpercek alatt alkalmazkodva. A 6 hengeres dízel már indítás után is roppant finoman jár. Nem akarom azzal alázni a BMW csodálatos benzinmotorjait, hogy azt írom rá, hogy olyan szépen szól, mint azok, de akkor is. A hathengeres dízel és a négyhengeres között az a nagy különbség, hogy az utóbbiról egyértelműen megállapítható, hogy gázolajat éget el, míg az előbbiről nem egészen...

Megosztás

Hidegen is tisztán, kíméletesen kezeli a hallójáratainkat, bemelegedve pedig minden, korábban benne lévő érdesség elmúlik. Ha nem forgatjuk a tiltás közelébe, hallani sem nagyon fogjuk a motor hangját, az utastér zajszigetelése pompás.

Sokak szerint felesleges a 8 sebesség, és még egy okos automata sem tud megbirkózni ennyi fokozattal, de én most tisztelettel nem értenék egyet: imádtam a szerkentyűt. A remek programoknak is köszönhetően soha, egyetlen pillanatig nem volt gyenge, nyomatékszegény az autó. A turbólyuk távoli ismerős csupán, itt nem találkozunk vele. Finom, városi forgalomra hangolt pedálkezeléssel észre sem lehet venni, hogy váltott volna, annyira a háttérben dolgozik. Rántás, rázkódás sehol, ez az automaták istene, az istenek automatája.

A tolatókamera képe megdöbbentően éles

A motor meg erős, hát mégis, milyen lenne... Megfutja a 250-et, 6.3 alatt van 100-on, tökéletesen alkalmas arra, hogy száguldozzunk, levillogjunk vele, ha épp olyan a hangulatunk. Garantálom, hogy lesz is, az 5-ös ugyanis kihozza a rejtett Scumacher-tartalékokat az emberből. Ám egyúttal egy roppant nyugodt autó is.

Meghálálja, ha szeretettel, tisztelettel vezetjük, ilyenkor ugyanis bámulatosan alacsony fogyasztási adatokat képes produkálni. A teszt alatt vegyesben 7.1 litert zabált, a katalógus 6.2 litert ad meg, de az én értékem is remek. Városban sem nagyon mentünk 9 liter fölé, ami egy ekkora autótól, ennyi hengerrel, ilyen tömeggel, egészen bámulatos.

És nem is eszik sokat (7.1 liter vegyesen)

A futómű egyszerre kényelmes és feszesen tartós, de erről már más autók esetében is volt szó. A nagy különbség az, hogy ez a technika tartós is. Túrkeve határában valami egészen borzasztó útra tévedtem vele, ahol 90-es tempónál benyeltünk egy tankcsapdát. Nem csodálkoztam volna, ha elhagyjuk azt a kereket, vagy leszakad valami a kocsiból, de semmi ilyesmi nem történt. A felni sem sérült meg. Miből van ez, antianyagból!?

Nyilván szeretnétek sztorikat hallani a beigazolódott sztereotípiákról, de ezekkel most nem untatnék senkit. Igen, ha jobbról kielőzöd a sort, azonnal visszafogad. Ha a belső sávban ráérkezel egy ottfelejtett jómadárra, hamar kiteszi jobbra az indexet. Ha megállsz a zebránál, óvatosan indul el a gyalogos, de rád mosolyog. Megadják a balkéz szabályt. Minden ilyen hiedelem igaz, és akkor is bejön, ha nem kényszeríted ki az autózókból. Nem viccelek: volt, amikor a macisajtnál álltam, és egy főúton közlekedő autó lassított le, és engedett át nagykegyesen. Persze, ha valaki ennyit fizetett egy autóért, kijárnak neki bizonyos előjogok...

A teszt utolsó szakaszában saját magammal kell megvívnom. Adott egy egészen remek BMW, amelyet több okból is kifejezetten szeretek. De az árára pillantva összeszorul a gyomrom. A 14.990.000 forintos alapár már az 530d-nek szól (a legolcsóbb BMW az 520d, 4 hengeres, 184 lóerős dízelmotorral 11.7 millió forint), de ebben még nincs automata, meg egy csomó olyan extra, amivel a tesztautót megtömték. Némi adok-kapok után kevéssel 21 millió alatt maradt ugyan a tesztelt példány ára, de ez is rengeteg pénz. Nekem, aki még a lakásomért sem kapnék ennyit, ha el akarnám adni. Nekem, aki egészen biztosan képes lennék kompromisszumokat kötni, egészen addig, hogy végül az F10-es árának töredékéért vennék új autót.

De ez az autó nem nekem szól. Én csak beleszerettem – használni azok fogják, akiknek meg sem kottyan egy ekkora kiadás. Összenéztem egyébként, nagyjából 17 millióból jönne ki egy elfogadható darab, és 27 millióból egy olyan, amelyben internetezni meg tévézni is lehet már, meglátja éjjel a gyalogost, meg talán kávét is főz, ha szépen kéred.

Az F10-es BMW a tökéletesség metaforája, elegáns, magasztos külsőben. Nem tudok nem lelkendezve beszélni róla. De olvastátok a tesztet, ezt már ti is tudjátok...

Megosztás